Az ember csak Istennel egységes, tőle függetlenül már kétséges lény. Ha Istent feladjuk valamelyik hozzá vezető út kedvéért, pl. szabadság, pénz, barátság, stb., akkor nagy veszélybe kerülünk. Életünk látszólag könnyebb lesz, mert kézzelfoghatóbb sikereink lesznek egy ideig, de apránként ránk fog törni a világ mindazon része, amellyel addig nem foglalkoztunk. Muszáj lesz vele foglalkoznunk.
Lesz egy olyan istenünk, amelyet túlápoltunk, amellyel túlzottan azonosultunk, és lesz egy olyan, amely magába foglal mindent, amit elhanyagoltunk, és a figyelmünkön kívülről egyszerre csak ránk tör. Ha egy vitrinben van tíz pohár, de csak egyet portalanítunk, a többi kilenc idővel nem fogja engedni, hogy az az egy is tiszta maradjon.
A megtérő ember ilyenkor elkezdi takarítani mindet, a megtérésre képtelen kidobja a poros kilencet. Korunk ember nem attól őrül meg, hogy nem szabad, hanem attól, hogy szabadságával nem tud mit kezdeni.
Sánta János