„Ha Isten nem volna” – könyvbemutató konferencia a Martineum Felnőttképző Akadémián

2005. december 15-én az Országházban mutatták be Szále László Ha Isten nem volna – Egyház és állam másfél évtizede a Magyar Köztársaságban című interjúkötetét. A könyv interjúkat közöl az egyház és állam viszonyáról többek között Erdő Péter esztergom-budapesti érsekkel, Seregély István egri érsekkel, Bölcskei Gusztáv református és Szebik Imre evangélikus püspökkel, Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével, Glatz Ferenc akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökével.

Négy Vas megyei szervezet – a Martineum Felnőttképző Akadémia, a Vas Megyéért Egyesület, a Magyar Jogász Egylet Vas Megyei Szervezete és a Szombathelyi Tudományos Társaság összefogásával 2006. január 26-án Szombathelyen is megismerhette a közönség a művet egy könyvbemutató konferencia kapcsán.

Szále László 1965-ben Szombathelyen az egykori Felsőfokú Tanítóképző Intézet (a mai Berzsenyi Dániel Főiskola elődje) népművelő-könyvtáros szakán végzett, innen indult újságírói pályájára. A konferencián Szalay László nyugalmazott főiskolai főigazgató köszöntötte a szerzőt, felidézve évfolyamának kiemelkedő teljesítményét, majd az egykori tanintézet és a Vas Megyéért Egyesület kitüntető elismerésben részesítette eddigi tevékenysége és az interjúkötet megjelenése alkalmából.

A könyvhöz kapcsolódóan Horváth József pápai prelátus, igazgató az egyházak társadalmi szerepéről tartott rövid előadást, István Lajos, a Vas Megyéért Egyesület elnöke a kötet társadalomhoz szóló üzenetét tárta a nyilvánosság elé, Platthy Iván ny. államtitkár Az egyházak szerepe a megújuló magyar társadalomban címmel mondott értékelést a kötet tükrében. Ádám Antal ny. alkotmánybíró az egyházak és a magyar állam viszonyának alkotmányjogi jellemzőiről beszélt, Frenkl Róbert egyetemi tanár a lelkiismereti és vallásszabadság, Nagy Endre szociológus-tanár pedig az egyházak mai magyar társadalomban való elhelyezkedésének témáját dolgozta fel.

A szerző, Szále László, könyvéről beszélt és válaszolt a kérdésekre is. Elmondta, hogy bár nem hívő ember, hisz az egyházak társadalmi küldetésében, híveiknek erkölcsöt, irányt, életcélt mutató feladatában, a végső kérdésekre válaszadó és közösségteremtő képességében, oktató, nevelő és karitatív tevékenységének hasznosságában. Hangsúlyozta, hogy állam és egyház jó kapcsolata nem cél, hanem eszköz kell hogy legyen a társadalmi problémák minél hatékonyabb kezeléséhez. A szerző úgy véli, az egyházi intézményeket ugyanolyan anyagi támogatás illeti meg az állam részéről, mint a nem egyházi tulajdonban lévőket, tekintve, hogy egy célért fáradoznak: az emberekért, azok jobb életéért. Elismerte az egyházak társadalmi-politikai szerepvállalásának szükségességét is, amennyiben az nem válik kampánnyá.

Pados Katalin/MK