Ha már Lourdes is mástól vásárol…

A múlt év végén ijesztő hír röppent fel, mely döbbenettel hatott az ostyagyártással foglalkozó 36 francia kolostorra: Lourdes egy másik, az eddig megszokottnál jóval alacsonyabb árat ajánló cégtől készül ostyát vásárolni. Ha ez valóban bekövetkezett volna, ez lett volna a kegyelemdöfés az ostyagyártó francia rendeknek, melyek piaca amúgy is folyamatosan csökken.

„Lourdes szándéka, amely szerencsére nem valósult meg, pánikot keltett közöttünk” – mondja Marie Samuel nővér, az egyik legnagyobb francia ostyagyártó központ, a Blauvac-ban található Notre-Dame-de-Bon-Secours ciszterci kolostor nővére. A tárgyalásokat követően Lourdes végül az eddigi beszállítójától, egy francia kolostortól rendelt, az árat viszont sikerült lejjebb alkudnia.

Franciaországban hagyományosan a szemlélődő rendek tagjai készítik az ostyát, de néhány éve az erősödő konkurencia egyre jobban fenyegeti őket. „Azelőtt minden egyházmegyében külön ostyakészítő központ működött. Ma csupán 35 kolostor foglalkozik ezzel, évi 140 millió ostyát készítenek, és további 30 kolostor él az ostyák forgalmazásából” – folytatja Marie Samuel nővér. Az eladás pedig rosszul megy. A mérleg: 15%-os visszaesés 2008-ban és 20%-os 2009-ben.

A visszaesés egyik oka a vallásgyakorlás, ezen belül is a vasárnapi miselátogatás ritkulása Franciaországban. De van más is. „Külföldi, konkrétan lengyel gyártók törtek be a piacra” – mondja Marcelline nővér, a Saint-Germain-en-Laye-i karmelita kolostor tagja, aki az ostyagyártó és -forgalmazó kolostorok együttműködését irányítja. Lengyelországban nagyobb a piac, és az ostyát világiak készítik, önköltségi áron.

Nehéz felbecsülni a konkurencia erejét. Hisz ki tudja például, hogy hány ostya fogy egy vasárnap Franciaországban? Hozzávetőleges becslések szerint, melyet a vasárnapi miselátogatók számából (a lakosság 8%-a) vezettek le, a francia kolostorok ma már csak a piac felének szállítanak… „Nem a profithoz ragaszkodunk, egyszerűen csak meg szeretnénk élni továbbra is” – mondja Marcelline nővér, aki szerint fontos lenne „felhívni az egyházmegyék figyelmét a problémára, és megüzenni nekik, hogy a kolostorok fennmaradása rajtuk is múlik.” Néhány kolostornak ugyanis ez az egyetlen bevételi forrása.

A kolostorok összefogtak hát, és kampányt indítottak a megrendelők felé. Ám ez sem olyan egyszerű. „Korábban elég volt megkeresni a plébánost – folytatja a nővér –, de ma már, amikor nincs elég pap, a plébániákon gyakran világiak foglalkoznak a beszerzésekkel, és sokszor nem tudjuk, hol érhetjük el őket.” A kolostorok a Püspöki Kart is felkeresték, valamint a Cédrus nevű szervezetet, amely több keresztény intézmény (egyházmegye, közösség, iskola) beszerzéseit intézi. De a végső cél az, hogy a kolostorok küzdelmük jogosságáról a teljes katolikus lakosságot meggyőzzék.

Egy videót („Isten pékségei” címmel) és egy diabemutatót („Kezed munkáját eszed”) is készítettek, melyekben bemutatják munkájukat, és azt, hogy ez mennyire fontos gazdasági egyensúlyuk megtartásáért: „az életben maradásunk függ tőle – hangzik el –, nem szabad, hogy a konkurencia veszélyeztesse a kolostorok fennmaradását.”

A szemlélődő rendek azonban nem ringatják magukat hiú ábrándokba. Az ostyafogyasztás mértéke tartós csökkenést mutat Franciaországban, „és a mélypontot még nem is érte el” – mondja Marie Samuel nővér. A versailles-i egyházmegyének szállító Saint-Germain-en-Laye-i kolostor megrendelései nem csökkentek ugyan, de a blauvac-i kolostor már egy más termék előállítására való átállás lehetőségeit keresi.

Magyar Kurír