Ha megmozdulna a tükörkép… – 2006. november 6.

Hazai – 2006. november 6., hétfő | 0:07

igencsak meglepődnénk. Fantasztikus filmeknek, álom és valóság határán mozgó gondolatoknak kedvenc témája ez. Ott vagyunk a tükör túloldalán, de csak addig, amíg az innenső oldalon úgy akarjuk.

A tükörkép mi vagyunk, szeretjük is magunkat nézni, és az mindig szembenéz velünk. Természetesnek vesszük, hogy azok mi vagyunk, de ez nem igaz, mert a tengelyes szimmetria éppen megfordítja az arcot.

Soha nem látjuk magunkat igazán. Vagy a tükörre szorulunk, vagy mások elbeszélésére.

A Mennyei Atya is tükörbe nézett, és amit benne látott, az lett a fia, önállósult, megmozdult a tükörkép. Olyannyira, hogy eljött közénk. Sőt, kifejezetten az Atya küldte. Ennél fogva az Atya a Fiáért kedvel bennünket, de ez nem leértékelése, ha éppen ellenkezőleg, a kitüntetése minden teremtménynek, hiszen minden annyira él, amennyire benne Fia felismerhető.

S mindezek között az összekötő kapocs a Szentlélek, a harmadik isteni személy.

Sánta János