A háború kimondhatatlan szenvedést okozott – német-lengyel megemlékezés

Németország 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot, erre emlékeztek a közös szentmisén, amelyen hívők sokasága, közéleti személyiségek, lengyel és német püspökök vettek részt.

Kazimierz Nycz varsói érsek beszédében a háborút az egész emberiség katasztrófájának nevezte. Kiemelte: továbbra is mindent meg kell tenni a két nép kiengesztelődéséért. Ludwig Schick bambergi érsek, aki a német-lengyel kapcsolatokkal foglalkozó csoport német püspök-elnöke, hangsúlyozta azt is, hogy a békét ma is sokszor veszélyeztetik világszerte azok a politikusok, akik nem az emberek javát tartják szem előtt, és teret engednek a nacionalista törekvéseknek.

Wiktor Skworc, a bilaterális kapcsolatok lengyel püspök-elnöke azt emelte ki, hogy a második világháború alapjaiban rombolta le mindazt, amit az ember addig felépített. Emlékeztetett, hogy a háború vége nem is hozta meg a valódi kiengesztelődés lehetőségét. Csak a kommunizmus összeomlása tette lehetővé, hogy Európa végre megszabaduljon a láncoktól és a két felet elválasztó szakadéktól, és megkezdődhessen a valódi kiengesztelődés. Skworc püspök köszönetet mondott a németeknek azért a segítségért, amit a 80-as évek lengyel emigránsainak adtak Németországban.

A második világháborút követően egyházi részről több kezdeményezés történt, amely a két nép kiengesztelődését szolgálta. A II. Vatikáni Zsinat után, 1965-ben a német és a lengyel püspökök közös nyilatkozatot adtak ki a témában.

Magyar Kurír