Hálaadás a felújított kereszt előtt Makrancon

Az újraszentelés ténye közhelynek is számíthatna, ha nem látnánk a lényeget. Ha elfelednénk a múlt század számtalan viszontagságát, megpróbáltatását, kísértését, a nyílt és burkolt vallásellenességet, a tiltott, tűrt vagy támogatott eszméket. Az izmusok sokféleségét és követőik sokaságát. Az ideológiákat és az ideológusokat, akik jöttek, mentek, jártak, hol a kereszt előtt, hol mögötte. Egyszer ránézve, máskor elnézve, ismét máskor visszanézve.

Az emberek mentek, de a kereszt maradt. Az idő vasfoga ugyan kikezdte, de újra akadtak szorgos kezek (Tóth János és Ing. Ásványi József) akiknek köszönhetően az arra elhaladóknak ismét utat mutat: haza a családba, vissza a közösségbe, teljességre az égbe. Ezen a délutánon is beigazolódott az Írás szava: Élek én, mondja az Úr, minden térd meghajlik előttem, és minden nyelv magasztalja Istent, valamint a Palencsár Tamás szavalta Ady vers: S amit akkor elmulasztottam / Megemelem kalapom mélyen / Ott repül a szánom az éjben.

Az újraszentelés után a hívek körmenetbe vonultak a templomba. Útközben imádkozva felidézték a dicsőséges rózsafüzér titkait. A templomba érve Te Deumot énekeltek, és a kihelyezett Oltáriszentségben köztünk levő Krisztus előtt a közös bűnbánat és engesztelés után segítségét kérték a ma kísértéseinek állhatatos leküzdéséhez, valamint az új kihívások felismeréséhez és azok méltó megválaszolásához. A település ugyanis jövőre ünnepli a Szent István tiszteletére szentelt templom felszentelésének 100. évfordulóját.

A kerek évforduló kapcsán a hívek egy Szent István-ereklyével ékesített márványoltárral, és az első szent magyar családot – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre – megformázó szoborcsoport felállításával akar méltó emléket állítani az utókor számára.

GB/MK