Halbik Gáspár Ciprián kora ismert egyházi személyisége volt

A szerző, aki maga is a Pápa környéki apró település, Dáka szülötte, egyéb hasznos helytörténeti munkái mellett évtizedek óta gyűjti, menti és felmutatja azokat a szellemi nagyságokat, akik szülőfalujából indultak, s egy nemzet kiválóságaiként tekinthetünk rájuk.

A Szép szónoklatok mestere című Halbik Gáspár Cipriánról szóló kötet is szerető műgonddal végzett kutatómunka gyümölcse, melyből kicsendül a szerző érzelmi kötődése is témához.

A kiadvány a szülőfalu történeti előzményeinek bemutatásával kezdődik, de hű képet kapunk a község XIX. századi hitéleti viszonyairól (zömében protestánsok lakták), a református iskola szerepéről a kistelepülésen és a szomszédos Pápadereske katolikus iskolájáról, ahol feltehetően Halbik Gáspár is kezdte tanulmányait. A falu Nyárád filiája, itt keresztelték meg, keresztlevelét is itt állították ki.   A szerző végigkíséri, bemutatja Halbik Gáspár iskoláit, szól tanárairól, akik nyilván nagy hatással voltak szellemi-lelki fejlődésére mind Pápán, mind Győrött a bencés gimnáziumban és Pannonhalmán is. Többek között kiemeli Füssy Tamás személyét,  aki később igazgatója lett a pápai gimnáziumnak, s aki tanári munkája mellett Pesten irodalmi szerkesztőként is működött abban az időben, s a még tanuló Halbik Gáspár első írásait közölte lapjában. Külön elemzi a kötet a pápai iskolai könyvtár gazdag állományát, hiszen feltehetően itt szerezte első benyomásait, inspirációit az ifjú később kibontakozó irodalmi munkásságához, könyvtárosi munkájához, mely azután Pannonhalmán teljesedett ki. A hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után Halbik Gáspár Pannonhalmán folytatta – már novíciusként – tanulmányait (ekkor kapta a Ciprián rendi nevet), s a gimnázium elvégzése után teológiát tanult a főapátságban négy évig. 1862-ben tett ünnepélyes fogadalmat, majd alszerpap lett, a következő évben pedig szerpap s 1864-ben Simor János győri püspök áldozópappá szentelte. Tanulmányai közben irodalmi tevékenységet is folytatott. Több folyóiratban publikált pedagógiai tanulmányokat, de szépirodalmi írásokat is. 1865-től a győri bencés gimnáziumban tanított. A kötet az iskola önképzőkörének tevékenységére is kitér, s megismerhetjük azt is, hogy milyen lapokat, folyóiratokat járatott az intézmény, vagyis mit olvashattak a tanárok a növendékek a XIX. század végén. Halbik Ciprián 12 évig volt az iskola tanára. Ebben az időben külföldi utazásokat is tett a német államokba, Olaszországba, s jeles pedagógiai egyesületek tagja lett. Képességeinek, jó munkájának köszönhetően kinevezték Komáromba a bencés gimnázium igazgatójának, s itt házfőnöki tisztet is betöltött. Újabb jelentős publikációi jelentek meg a földrajz és a történekem összefüggéseiről, s tanulmányokat írt Európa népcsoportjairól. Majd visszahívták Pannonhalmára, s ezután lendült fel tudományos és egyházi előmenetele. A főmonostor központi könyvtárának lett főkönyvtárosa, illetve vezeti a levéltárat, és megkezdi a rend történetének írását. Könyvtártörténeti tanulmányt is készít a könyvtárak múltjáról a kezdetektől saját koráig, külön a magyar bibliotékák históriájáról. 1885-ben a főapátság alperjelévé, 1891-ben pedig perjelévé választották. Miután Vaszary Kolos főapátot kinevezték esztergomi érseknek, Halbikot bízták meg a kormányzóapáti tisztséggel az új főapát, Fehér Ipoly megérkezéséig. Mindezen közben számos alkalommal megcsillantotta Halbik Ciprián kiváló szónoki képességeit. Emlékezetes köszöntőiből, előadásaiból, ünnepi beszédeiből egy csokorra valót közzé tesz a szerző könyvében.

Életének, munkásságnak csúcsa, mikor a főapát 1894-ben tihanyi apáttá benedikálja. Halbik Ciprián nevezetes, elismert személyisége volt kora egyházi és világi életének is. Erre utal egy, a halála után a helyi sajtóban megjelent nekrológ részlete is: Tihanyt egy emberöltőn át rajta „keresztül, tőle elválaszthatatlanul ismerte mindenki. Az apáti méltóságot a bencés rend nemes hagyományai szerint egyszerű előkelőséggel, mindenre kiterjedő apai gondossággal, úri vendégszeretettel töltötte be. Emlékét nemcsak neve, de nevéhez fűződő alkotások is őrzik. A tihanyi kolostor az ő apátsága alatt reneszánszát élte. Nagy elődök munkáját folytatva restaurált, újított, parkírozott, előkészítette Tihany… fejlődő, nemzetközi viszonylatban is jelentős turisztikai jellegét”.  Másutt pedig ekképp írnak a zalai lapok róla: „Jellemző volt az apát nyitottságára, hogy megérkezése után hamarosan bekapcsolódott a társadalmi életbe, a helyi szervezetek munkájába”. Tihanyban is szívén viselte az apátsági könyvtár, levéltár gondozását. 1901-ben az épülő új tihanyi iskolát is, mint sok más kulturális vonatkozású szervezetett anyagilag támogatta. Az épület megáldását kísérő emlékezetes beszédét is olvashatjuk a könyvben, melynek ezúttal csak egyetlen gondolatát emelem ki. Ez korunkhoz is szólhat üzenetként: „Isten… azért adja a szülőknek a gyermekeket, hogy az egyháznak jámbor híveket, a hazának lelkes polgárokat, a társadalomnak hasznos tagokat és majdan a mennyországnak boldog örökösöket neveljenek azokból.”

Kiemelkedő egyházi és közéleti tevékenységét jellemzi jeles vendégeinek lajstroma, mely fényt vet a tihanyi apátság központi szerepére is. Megfordult nála többek között ifj. gróf Andrássy Gyula, Antal Gábor református püspök, Cholnoky Jenő földrajztudós, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, Eötvös Lóránd báró, Hornig Károly veszprémi püspök, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Lóczy Lajos egyetemi tanár, Rott Nándor veszprémi püspök.

Halbik Ciprián apát átélte a világháborús éveket, Magyarország összeomlását, a kommunista uralom kétségbeejtő hónapjait, a gyászos Trianont. Részese volt a Tihanyba menekített IV. Károly és felesége, Zita királyné fogságának. 1927-ben a hosszú és kiérdemesült, boldog élet örömével költözött át az Örök Hazába, három évvel gyémántmiséje után.

A kötetet Mihályi Jeromos és Barkó Ágoston bencés testvérek rendezték sajtó alá. Barkó Ágoston, aki felmenői révén szintén szoros szálakkal kötődik Halbik Ciprián szülőfalujához, rövid, de magvas ismertetőt ad a hátlapon Tóth Dezső gazdag munkásságáról is.

Toldi Éva/Magyar Kurír