Halottak napi püspöki szentmise Szatmárnémetiben

Minden elhunyt hívőért mutatott be szentmisét Schönberger Jenő püspök paptestvéreivel szentmisét november 2-án, halottak napján Szatmárnémetiben, a híd melletti temető kápolnájában.

Bevezetőjében hangsúlyozta: a szeretetnek még a halál sem szabhat határt. „Halottak napján, amikor a katolikus temetőkben gyászmisét mondunk, arra gondolhatunk, hogy a szeretetnek nem lehet határt szabni, a szeretetnek még a halál sem szabhat határt, hiszen Krisztus feltámadásával eltörölte azt. Halottak napján mégis fölvirágozzuk a temetőt, de ezt hittel tesszük. Valahogy úgy érezzük, most közel van, most kicsit be tudunk pillantani abba a másik országba, ahol ők élnek. A hívő ember ebbe kapaszkodik: Isten országa, amelyet Jézus hozott el, nyitott: mindenkinek helyet biztosít.”

A szentbeszédet mondó Vass Loránd székesegyházi segédlelkész a halál hitünkhöz való tartozásáról beszélt: „ha valaki a halállal nem akar szembenézni, azt mondhatnánk, hogy valójában illúziókban él, becsapja önmagát. A halál hozzátartozik a mi hitünkhöz. Ezekben a novemberi, őszi hónapokban, amikor temetőink a virágoktól pompáznak, és a gyertyák fellobbannak elhunyt szeretteink sírjain, mi élők imádkozunk a Jóistenhez, hogy szeretteinket fogadja mennyei országába. Vajon mi a magyarázata annak, hogy minden évben elmegyünk ezekben a napokban szeretteink sírjához? Talán mindenekelőtt a hála érzése vezérel bennünket. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy megajándékozott minket velük, akik társaink voltak életünk folyamán. Hálásak vagyunk mindazokért a jókért, amelyeket megtapasztalhattunk, és megtanulhattunk tőlük. (...) A mai napon megújítjuk az örök életbe vetett hitünket, amely Krisztus kereszthalála és feltámadása által mindannyiunk szívében ott rejlik. Az egyház ma meghív bennünket, hogy imádkozzunk elhunytjainkért. A keresztény emberhez hozzátartozik a gyász, éppúgy, mint az öröm ragyogása az arcunkon. Csak az nem érti meg, és nem tudja elfogadni a gyászt, aki nem tudott igazán szeretni a maga életében. Csak az nem tud gyászolni, akinek nem hiányzik valaki. Jézus is gyászolt, és Ő is együttérzett a gyászolókkal.”

Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!