Halottak napja

Az ünnep eredete a 10. századba vezethető vissza. Odilo, Cluny bencés apát 998-ban, a minden megholtról való ünnepélyes megemlékezést írja elő minden kolostorában november 2-án. Ez a szokás azután a XII. és XIII. században egész Európában elterjedt. 

Ma a szenvedő Egyház tagjairól emlékezünk, akik már előttünk jártak a hit jelével, hogy mielőbb eljussanak a megdicsőült Egyház üdvözült hívei közé.

Az Egyház élő hittel terjeszti bizakodó kérését a Mindenható elé: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.

Sok helyen már Mindenszentek ünnepének estéjén megemlékezést tartanak a megholtakról. Szent Ambrus püspök így vigasztal minket, amikor testvérének, Satyrusnak a haláláról ír: „Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett”.

MKPK Sajtóiroda/MK