HALOTTAK NAPJA, 2004. NOVEMBER 2.

A halottak napja a jövőt tárja elénk
1849. október 6-án Aradon kivégezték a hős tábornokokat. Amikor a porkoláb Nagysándor Józsefhez lépett – aki már négy társa felakasztását végignézte – a vitéz huszár eldobta szivarját és ezt mondta: Hodie mihi, cras tibi! – Ma nekem, holnap neked!
Mi ez? Halálmegvető bátorság, sztoikus nyugalom vagy régi bölcsesség? Egy biztos: nem közöny. A halálba ugyanis nem lehet közömbösen betekinteni.
Ma mindannyian, akik a jelenben élünk, halottainkra emlékezve betekintünk a halálba. Aki úgy gondolja, hogy a halálba tekintés a múltba tekintés, az téved. A halálba tekintés nem annyira a múltat tárja fel, sokkal inkább a jövőt. Ma nekem, holnap neked – halljuk a régi mondást. A halál a jövőt tárja elénk, a jelenben élők jövőjét; azt a jövőt, amelyről csak azt tudjuk biztosan, hogy egyszer eljön. Ami pedig eljön, arra fel kell készülni. A halottak napi emlékezés nem csak halottainkra emlékeztet, de felkészít minket a jövőre.
Figyelmeztet az Isten és embertárs iránti szeretetre, mely a legfontosabb kérdés lesz az ítéleten. Figyelmeztet, hogy a világ múlandó javait túl ne értékeljük, mert azokra már nem lesz szükségünk. Figyelmeztet, hogy meg ne feledkezzünk arról a hazáról, mely majd örök otthonunk lesz.
A hős tábornok „Éljen a haza!” kiáltással lehelte ki lelkét, de kivégzése előtti órákban egy minorita szerzetespap segítségével felkészült az örök hazába való belépésre. „A mi hazánk a mennyben van – írja Pál apostol (Fil 3,20 kk). Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Õ azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testévé.” Van ennél szebb vigasztalás? Van ennél szebb jövő? Boldog, aki hisz ebben a jövőben! Még boldogabbak azok az elhunytak, akik már az örökkévalóságban élnek, még akkor is, ha lelkük tisztulásra vár. Boldogabbak, mert számukra biztos az, ami nekünk még csak reménybeli: a mennyországi boldogság. Ámen. Verőcei Gábor/MK