Hám János „követésre érdemes és méltó”

Scheffler János július 3-i boldoggáavatásához közeledve a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye papsága megemlékezett egy másik nagy püspökéről, Hám Jánosról, aki áldásos tevékenységével nemcsak épületeiben, intézményeiben, de a lelkekben is építette az egyházmegyét. Az 1827 és 1857 között püspöki feladatokat ellátó Hám János ügyét már korábban elindították, de a viszontagságos időkben előrehaladása elakadt, és csak a változások után tudták kérelmezni az újraindítást.

Erre emlékezett Hársfalvi Ottó általános helynök, a szerda esti szentmise főcelebránsa is, amikor elmondta: újraindulásától, 1990-től a Szatmári Egyházmegye egy boldoggáavatási eljárást újra-, egyet pedig megindított. „Scheffler János vértanú püspök boldoggáavatásához már nagyon közel állunk, egy jó hónap múlva megtörténik. Hám János püspök boldoggáavatása viszont hosszú ideig nyugodott; most úgy néz ki, hogy kimozdult a holtpontról. Szükség van még azonban a hívek imájára, hogy eljussunk oda, ahova Scheffler János esetében sikerült.”

Szentbeszéde elején Schupler Tibor, a Kálvária-templom német közösségének plébánosa a kommunizmus elnyomó erejéről beszélt. Kiemelte: abban az időben az egyháznak az volt a feladata, hogy megőrizze mindazt, amit őseink a hosszú évszázadok során megéltek és mint értéket megvalósítottak. „Ennek a kornak is megvoltak a maga prófétái. Olyan személyiségeket adott a gondviselés, mint Scheffler János, Márton Áron vagy Magyarországon Mindszenty József. A több mint negyven év alatt az egyház küldetése olyan volt, mint a téli álmát alvó fáé. Télen nem szabad virágba borulnia, rügyeket hajtania, hisz jön a fagy és mindent megöl. De ha eljön a tavasz, virágba borul, és bőséges termést hoz. Ugyanúgy a kommunizmus elmúltával álmából ébredt fel egyházunk is. Ez az ébredés azonban túl gyors, átmenet nélküli volt, talán készületlenül érte. Kevéssé található meg ugyanis a prófétai szellem és azok az emberek, akik az új helyzetben, új lehetőségek közepette meglátnák az utat, az irányt, amely felé haladni lehetne. Ilyen értelemben szeretném Hám Jánost példaképpé emelni, hiszen abban a korban ő is próféta volt, világító fáklya. Mai szemmel is nagyon jó vezetőnek mondható, aki mindent a szolgálat szellemében, a hit erejével tett, s éppen azért tudott akkorát alkotni. Így lehet ő szent, mert követésre érdemes és méltó.”

Hám János püspöki tevékenységével kapcsolatban Schupler Tibor kiemelte: öröksége nagyon gazdag. „Szatmárnémeti modern városképe kialakítójának tartják, de áldozatos munkájával elsősorban egyházmegyéje híveit szolgálta, megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást szentelve a betegeknek és szegényeknek, vallási különbség nélkül.” Szentbeszédében felsorolta azon szeretetszolgálati, karitatív intézményeket, amelyeket Hám püspök hozott létre a város szegényei megsegítésére. Ismert azonban azt is, hogy mennyi személyes figyelem, odafordulás kísérte tevékenységét, egész életét: „a prófétai lelkület, a szolgáló szeretet ott élt a szívében, áthatotta életét, éppen ezért nézünk fel rá. Nem azért kell szentté avatni, hogy rangot kapjon, hanem azért, hogy a mi közösségünk élén betlehemi csillagként ragyoghasson, mutassa az utat Isten akarata felé.”

A szentmise végén a hívek és a papság közösen mondták el a Hám János boldoggáavatásáért megfogalmazott imát. A kivonulást követően sokan lementek a székesegyház kriptájába megtekinteni a nagy püspök sírját, ott is kérve, hogy ügye tovább haladjon a boldoggáavatásig vezető úton – szerepel Józsa János, a Szatmári Egyházmegye sajtóreferensének beszámolójában.

Magyar Kurír