Hámori Antal az azonos neműek házasságkötéséről szóló törvényjavaslatról

I.

Az azonos neműek házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről szóló, T/3832. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) 1. §-a szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 10. §-ának (1) bekezdésében a „nagykorú férfi és nő” szövegrész helyébe a „két nagykorú személy” szövegrész lépne, és ezzel összefüggésben – a Javaslat 2. §-ának (1)-(9) bekezdései és 3. §-a szerint – módosulnának a Csjt. 25. §-ának (1)-(4) bekezdéseiben, 26. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben, 35. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 39. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben, 43. §-ának (1) és (4) bekezdésében, 53. §-ának (1) bekezdésében, valamint az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 25. §-ának (4) bekezdésében, 30. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 35. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések. A Javaslat 4. §-a szerint a „törvény” 2008. január 1-jén lépne hatályba.

A Javaslat értelmében az azonos neműek házasságot köthetnének.

II.

1. Az Alkotmánybíróság a Csjt. 10. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét állító és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította [ld. 14/1995. (III. 13.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), rendelkező rész 1. pont]. A Csjt. 10. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Házasságot nagykorú férfi és nő köthet.”

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: „…a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete.”; a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége a házasság fogalmi eleme és feltétele (ld. Abh. Indokolás II.).

Az Alkotmánybíróság szerint „A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: »A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.«” (ld. Abh. uo.).

A taláros testület ehhez azt is hozzáteszi, hogy „A legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi és nő életközösségeként fogják fel: a házasságkötés szabadságát a férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg más jogok vonatkozásában ilyen különbségtétel nélkül a »személyek« a jogalanyok. [Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk; A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikk; Európai Emberi Jogi Egyezmény 12. cikk. Az Európai Emberi Jogi Bíróság megerősítette ezt az értelmezést, Rees Judgement of 17 October 1986, Series A(1987) p.19.]” (ld. Abh. uo.).

Az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy a homoszexualitás tekintetében az utóbbi évtizedekben kultúrkörünkben általában bekövetkezett dekriminalizáció, a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen indult mozgalmak, illetőleg a hagyományos családmodellben is (elsősorban a házasságok tartósságát tekintve) tapasztalható változások nem adnak okot arra, hogy a jog eltérjen a házasságnak attól a jogi fogalmától, amely a mai állapothoz vezető hagyományban mindig is élt, és amely a mai jogokban is általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-fogalmával összhangban van (ld. Abh. uo.).

A testület szerint a mai alkotmányok és a házasságra és családra vonatkozó rendelkezései összefüggéséből levezethetően a magyar Alkotmány is, a férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek, és azt védi (ld. Abh. uo.).

Az alkotmánybírák ennek kapcsán hivatkoznak az Alkotmány előzőekben már idézett 15. §-ára, valamint 67. és 70/J. §-ára (ld. Abh. uo.). Az Alkotmány 67. §-a kimondja: „(1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.”; a 70/J. § szerint pedig a Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.

Az Alkotmánybíróság azt is rögzíti, hogy „A férfi és nő egyenjogúságának addig van értelme, amíg a férfi és nő közötti természetes különbséget elismerjük, s erre figyelemmel valósul meg az egyenjogúság.” (ld. Abh. uo.).

Mindezek után az Alkotmánybíróság megállapítja: „mivel a házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, és általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nő életközössége, a férfiak és a nők külön-külön képezik a jogalanyoknak azt a homogén csoportját, amelyet az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében azonos módon kell kezelni. Az Alkotmány csak a különneműek közötti házasságkötés feltételei egyenlő szabályozásának követelményét támasztja a jogalkotóval szemben, ami nem foglalja magában az azonos neműek házasodásának jogi lehetőségét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés nem valósít meg nem szerinti, sem pedig egyéb helyzet szerinti különbségtételt, s ezért nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át. A kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hiszen nem érinti a férfiak és a nők egyenjogúságát. A Csjt.-nek a házasságot különneműek kapcsolatára korlátozó előírása ugyanis férfiak és nők számára egyaránt tiltja a házasságkötést velük azonos neműekkel. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Csjt. támadott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.” (ld. Abh. uo.).²

2. A fentiek alapján megállapítható, hogy a Javaslat általános indokolásában szereplő, a házasság jelenlegi szabályozásával szembeni, „részleges szabadság”-ról, „nem létező szabadság”-ról, „részleges toleranciá”-ról, „nem létező toleranciá”-ról, „gyűlölet” és „kirekesztés” „formájá”-ról, „megnyilvánulásá”-ról, „megkülönböztetés”-ről szóló vélemény megalapozatlan.

Az Alkotmánybíróság döntése alapján egyértelmű, hogy a Csjt. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály, mely szerint „Házasságot nagykorú férfi és nő köthet.”, nem valósít meg különbségtételt és nem érinti a férfiak és a nők egyenjogúságát.

Az Alkotmánybíróság határozatából az is egyértelműen kiderül, hogy az Alkotmány házasság-fogalma a férfi és nő közötti házasságot foglalja magában.

Az Alkotmánybíróság határozata az indokolásban foglaltakkal együtt kötelezi a törvényhozót is [ld. 1989. évi XXXII. tv. (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (2) bek.]

Minden olyan szabályozás, amely az Alkotmánybíróság határozatában kifejtett, alkotmányos házasság-fogalommal szemben a házasságot nem egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg: egyértelműen alkotmányellenes.

A Javaslatban foglaltak nem támogathatók.

III.

Az említetteken túl szükségesnek tartom hangsúlyozni a következőket is:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseiből is következik, hogy az államnak a házasság szabályozásával a férfinek és a nőnek egymással az egész élet olyan kizárólagos és kölcsönös, szeretetteljes közösségét, bensőséges egységét létrehozó magatartását kötelessége és felelőssége elismerni, elősegíteni, támogatni és védelmezni, amely szerint e közösség – miként az Alkotmánybíróság is rávilágít határozatával – természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul.³ Ez alkalmas ugyanis arra, hogy megfelelően legyen biztosítva a házastársak, a férj és a feleség egyenlő méltóságának és a kiskorú gyermek érdekének érvényesülése, a társadalom jövője, illetőleg az emberi faj szaporodása és fennmaradása (az igazságosság követelménye). Ezek a célok egyértelműen mutatják, hogy a házasságkötés szabályozása szempontjából a „heteroszexuálisok” a „homoszexuálisok”-kal (avagy a férfiak a nőkkel) nem képeznek összehasonlítható (homogén) alanyi kört (ld. Abh. uo.); például: két férfi ivarsejtjeiből nem származik utód, és két nő ivarsejtjeiből sem; ezért nincs – a jelenlegi magyar szabályozás szerint sem – megkülönböztetés (különösen alkotmányellenes diszkrimináció) közöttük (házasságot csak egy férfi és egy nő köthet egymással), és a jogalkotó nem fűzhet ugyanolyan joghatásokat az azonos neműek életközösségéhez, mint a különneműek házasságkötéséhez (házasságához). A jogalkotónak az említett célok érvényesülése érdekében kell komoly és hathatós lépéseket tennie. A megkülönböztetést, egész pontosan az alkotmányellenes megkülönböztetést az eredményezné, ha a jogalkotó nem venné figyelembe – miként az Alkotmánybíróság is utal rá – a férfi és nő közötti természetes különbséget. Ennek megfelelően a szabadság – helyes értelmezés szerint – férfi és nő közötti házasságkötésre terjed ki; ez méltó az emberhez, az emberi méltósághoz való jog is ezt védi, az a rendelkezés pedig, ami ellentétes ezzel, sérti az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdését is. Azok a vélemények, amelyek szerint az azonos neműeknek „joguk van” a házasságkötéshez, figyelmen kívül hagyják, illetve nem kellő mértékben veszik tekintetbe („elmossák”) a férfi és nő közötti természetes különbséget, az előzőekben hivatkozott célokat és követelményeket. A férfi és nő közötti természetes különbséget és az ebből következő követelményeket kellőképpen figyelembe vevő és nem vevő álláspontok (a különneműek házasságkötésével járó joghatásokat az azonos neműek életközösségéhez kapcsolni nem szándékozó és szándékozó vélemények) egymást fogalmilag kizárják; mégpedig a fentiekben kifejtettek szerint akként, hogy csak a férfi és nő közötti házasság alkotmányos (ld. Abh. uo.). A házasságkötés szabályozása nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely a férfi és nő közötti természetes különbséget, a házasság rendeltetését, célját figyelmen kívül hagyja, azaz „megengedi” az azonos neműek „házasságkötését” (az a józan észnek is ellentmondana, önkényes lenne és a közjó súlyos sérelmével járna, a házasság intézményét is aláásná); az ilyen szabályozás alkotmányellenes lenne: az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt diszkriminációt tiltó rendelkezést is sértené.

2. A házasfelek (a férj és a feleség) és a gyermekek java, az Alkotmány 15. §-a szerinti védendő jogtárgyak: „a házasság és a család intézménye” az Alkotmány egészének értéktartalma szerint is megkövetelik, hogy az állam fokozott védelmet és támogatást biztosítson e közösségnek, mely a társadalom alapvető, lényeges egysége⁴ [ld. pl. Alkotmány 2. § (1) bek., 8. § (1)-(2) és (4) bek., 15-16. §, 54. § (1) bek., 56. §, 66. § (1)-(3) bek., 67. § (1)-(3) bek., 70/E. § (1)-(2) bek., 70/F. § (1)-(2) bek., 70/J. §].

3. A házasság rendeltetése, célja szoros alkotmányjogi összefüggésben áll azzal a nemzetközi jogilag is releváns követelménnyel, melyet a magyar jogrendszer is „a kiskorú gyermek érdekének elsődlegessége” („a gyermek »mindenek felett álló« érdeke”) alapelveként ír elő:

a) A Csjt. kimondja, hogy „e törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni”⁵. Ezzel a törvényalkotó a kiskorú gyermekkel összefüggő valamennyi jogviszony elsődleges rendező elvévé a gyermek érdekét tette. A „mindenkor” szó a gyermek érdekének elsődlegességét fejezi ki az őt érintő jogviszonyokban, amit a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény és a kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény a gyermek „mindenek felett álló” érdekei (the child’s best interests) megfogalmazásban tartalmaz.⁶ Az Egyezmény 3. cikke kimondja, hogy a szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.⁷ A preambulumban az is szerepel, hogy „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után” egyaránt. Az Egyezmény 7. cikke – egyebek mellett – arról szól, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy szülei neveljék; az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ezt a jogot (is) hazai törvényhozásuknak és a tárgyra vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelően érvényre juttassák. A gyermeknek a családi (mindkét szülőjével – apjával és anyjával – való) kapcsolatához fűződő jogát az 5., a 8-11., a 18. cikkek és a 27. cikk 2. bekezdésének rendelkezései is kifejezik.⁸

b) A kiskorú gyermek érdekének elsődlegessége azonban nem pusztán családjogi alapelv; az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges; ezeknek a követelményeknek valamennyi jogágban, és a társadalmi élet minden területén (pl. szociálpolitika, oktatásügy, egészségügy) érvényesülnie kell⁹. Az Alkotmány 67. §-ának (2) bekezdése alapján a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák; a 15. § szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét; a 16. § kimondja, hogy a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit; a 70/J. § alapján a Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. Véleményem szerint ezek a rendelkezések szintén kifejezik a gyermek „mindenek felett álló” érdekét, a mindkét szülőjével, apjával és anyjával való kapcsolatához fűződő alapvető jogát (az Alkotmány is szülőkről, családról, apáról és anyáról, férjről és feleségről szól), amit a Csjt. számos részletrendelkezésében („a bontójogtól kezdve a gyámságig”) – nem beszélve a gyermekvédelmi törvényről – megjelenít, és azt a bírói gyakorlat is következetesen szem előtt tartja.¹⁰ Az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése pedig tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

Az azonos neműek „házassága” – alapvető értékeket is elhomályosítva – nyilvánvalóan ellentétben állna ezzel a kötelezettséggel is: a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait – a megfelelő (egészséges) testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos alapjogát is [Alkotmány 67. § (1) bek.] – biztosítva kell eljárni.¹¹

4. Összefoglalva: az azonos neműek „házasságkötését” „megengedő” rendelkezés sértené az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdését, 15. §-át, 16. §-át, 54. §-ának (1) bekezdését, 67. §-ának (1) bekezdését, 70/A. §-ának (1) bekezdését, és a jogállamiság alkotmányos követelményével sem lenne összeegyeztethető [Alkotmány 2. § (1) bek.].¹²

Véleményem szerint a fentiekben foglaltakra a jogalkotónak is maradéktalanul figyelemmel kell lennie.

--------------------------------------------------------------------------

Jegyzetek

¹ A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja. A vélemény a Magyar Köztársaság Országgyűlése Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának (képviseletében: elnöke) megkeresése kapcsán 2007. november 5-én – az Országgyűlés 2007. november 6-i bizottsági ülésének napirendjére tűzött, az azonos neműek házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről szóló, T/3832. számú törvényjavaslatról, e bizottsági ülésre – készült, melynek rövidített változata a bizottsági ülésen is elhangzott. A Bizottság a törvényjavaslatot nem szavazta meg; így az lekerült az Országgyűlés napirendjéről.

² Az Alkotmány 70/A. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza: „(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”; a 66. § (1) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.”. Az Abh.-hoz ld. még 240/2007. (VII. 31.) OVB határozat, Indokolás I.: „A beadványozó 2007. július 19-én az alábbi kérdésben kezdeményezett országos népszavazást: »Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson annak érdekében, hogy egy embernek egyidejűleg több házastársa lehessen?« Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 15. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az Alkotmány e rendelkezését az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatában egy férfi és egy nő jogaként határozta meg. Mindezek alapján a kezdeményezésben megtartott eredményes népszavazás a »házasság« alanyai számának növelésével megváltoztatná az Alkotmány idézett rendelkezése mögötti tartalmat, és így burkolt alkotmánymódosítást eredményezne. Ez – tekintettel az Alkotmánybíróság több határozatában [2/1993. (I. 22.) AB határozat, 25/1999. (XI. 22.) AB határozat, 28/1999. (VII. 7.) AB határozat, 40/1999. (XII. 21.) AB határozat, 50/2001. (XI. 22.) AB határozat, 48/2003. (X. 27.) AB határozat] kifejtett következetes gyakorlatára is – a hitelesítés akadályát képezi.”; 75/2007. (X. 19.) AB határozat, Indokolás III. 3.: „Az Alkotmánybíróság korábban már értelmezte az Alkotmány 15. §-ában szereplő házasság fogalmát [14/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995, 82.]. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy »általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nő életközössége« [14/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995, 82, 84.]. Az Alkotmánybíróság szerint e megfogalmazásból következik, hogy a hatályos magyar Alkotmány egy férfi és egy nő életközösségét tartja olyan értéknek, amely alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben – az OVB álláspontjával azonosan – úgy ítélte meg, hogy burkolt alkotmánymódosítást eredményezne az a népszavazás, amely az Alkotmány 15. §-ának tartalmával ellentétes szabály megalkotására kötelezné az Országgyűlést [lásd 43/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABK 2007. június, 565, 568.]. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB hitelesítést megtagadó 240/2007. (VII. 31.) OVB határozatát helybenhagyta.”.

³ Ld. Abh. Indokolás II.: „…a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete.”.

⁴ Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint: „A társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége a házasság és a család.” [ld. 4/1990. (III. 4.) AB határozat, Indokolás III. 2.; idézi: 995/B/1990. AB határozat (1993. október 4.), Indokolás III.].

⁵ Ld. Csjt. 1. § (2) bek.

⁶ Ld. KÕRÖS András, Alapelvek, in A családjog kézikönyve, Szerk. KÕRÖS András, Bp. 1995. HVG-ORAC Lap- és Könyvk. 13., 15-16. (32000. I. 15., 17-19.); és KISS Éva, Az ENSZ gyermekjogi egyezményének (ENSZ 1989. november 20. New York) családjogi tárgyú rendelkezései, in A családjog kézikönyve, Szerk. KÕRÖS András, Bp. 1995. HVG-ORAC Lap- és Könyvk. 794-799., 801-805. (32000. II. 799., 801-812.).

⁷ Vö. Egyezmény 9. cikk 1. és 3. bek., 18. cikk 1. bek., 21. cikk, 37. cikk c) pont, 40. cikk 2. bek. b) pont (III).

⁸ Ld. még pl. a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet; a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt, az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett szerződés végrehajtásáról szóló 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet; BRÁVÁCZ Ottóné, A gyermek jogellenes külföldre vitele, in A családjog kézikönyve, Szerk. KÕRÖS András, Bp. 1995. HVG-ORAC Lap- és Könyvk. 805-830. (32000. II. 812-835.).

⁹ Ld. KÕRÖS A., Alapelvek, 16. (18.).

¹⁰ Ld. pl. Csjt. 18. § (1)-(3) bek., 35. § (1) és (3) bek., 69. § (1) bek., 71. § (1) bek., 72. § (1) bek., 72/A. § (1)-(2) bek., 72/B. § (1)-(3) bek., 75. § (1)-(2) bek., 77. § (1) bek., 78. § (1) bek., 79. § (1)-(2) bek., 80. § (1)-(2) bek., 81. § (1) bek., 83. § (1)-(2) bek., 91. § (3) bek., 92. § (1)-(3) bek.; a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény [pl. 2. § (1) bek.: „A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el.”]; 2299/B/1991. AB határozat (1992. november 9.); Legfelsőbb Bíróság 24., 19., 17. sz. Irányelvek; KÕRÖS A., Alapelvek, 16. (17.); KISS É., Az ENSZ gyermekjogi egyezményének (ENSZ 1989. november 20. New York) családjogi tárgyú rendelkezései, 795-796., 798., 802., 804-805. (32000. II. 803-812.).

¹¹A büntetőjogi védelemhez ld. például a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 195. §-ának (1) bekezdését: „A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”.

¹²Megjegyzés: Az Alkotmánybíróságnak a Csjt. 10. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét állító és megsemmisítésére vonatkozó kérelem kapcsán, ezen indítványrész elbírálásakor – a kérelem irányultságának megfelelően – csak abban a kérdésben kellett állást foglalnia (határoznia), hogy a Csjt. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés („Házasságot nagykorú férfi és nő köthet.”) sérti-e az Alkotmány 66. §-a (1) bekezdésének a férfiak és nők egyenjogúságát biztosító, illetőleg 70/A. §-ának a bármilyen – köztük a nemek szerinti – hátrányos megkülönböztetést tilalmazó szabályát [ld. Abtv. 20. §, vö. uo. 22. § (2) bek., 37. §; Abh. Indokolás I.]; vagyis a testület azt nem vizsgálhatta, hogy az azonos neműek „házasságkötését” „lehetővé tevő” „rendelkezés” – amely nem is létezik – az Alkotmány mely szabályaiba ütközne [vö. Abtv. 1. § a)-h) pontok, 21. § (1)-(8) bek., 32. §, 35-49. §, 51. § (1) bek.]. A testület azonban azt egyértelműen megállapította határozatában, hogy „a házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, és általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nő életközössége” (ld. Alkotmány 15. §, Abh. Indokolás II.). Az ezzel ellentétes Javaslat tehát – teljes egészében – ellentétben áll az Alkotmánnyal.

Magyar Kurír