A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) 2296. pontjában tartalmazza, hogy a szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érő testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezenfelül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti.
Az Egészségügy Pápai Tanácsa Az Egészségügyben Dolgozók Chartája 83-91. pontjaiban, pápai megnyilatkozásokra is hivatkozva szól a szervadományozásról és -átültetésről. A homoplasztikus átültetést, amelyben a transzplantátum olyan személyből származik, aki ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint a befogadó (recipiens), a szolidaritás elve teszi jogosulttá, amely összekapcsolja az embereket – és a szeretet, amely arra készteti az embert, hogy adjon szenvedő testvéreinek. A szervátültetések korszakának eljöttével, ami a vérátömlesztéssel kezdődött, az emberek módot találtak arra, hogy saját magukból adjanak egy részt, véreikből és testükből, hogy mások tovább élhessenek. Az eltávolítás megengedhető, amennyiben olyan szervekről van szó, amelyek kivétele nem okoz súlyos és jóvátehetetlen károsodást a donor számára. („Csak olyasmit ajándékozhat az ember – jogos és megfelelő ok alapján –, amitől saját életének és személyes önazonosságának komoly veszélyeztetése nélkül megfoszthatja magát.” )
Erkölcsi szempontból nem minden szerv adományozható. Az agyvelő és a gonádok (ivarmirígyek)nem ültethetők át, mert ezek képviselik a személyes illetve életet továbbadó azonosságot. Ezek azok a szervek, amelyek megtestesítik az adott személy jellegzetes egyediségét, amit az orvostudomány óvni köteles.
A szervátültetésben az orvosi beavatkozás „elválaszthatatlan az emberi ajándékozási aktustól”. Azoknak a személyeknek, akikből életükben vagy halálukban a szerveltávolítás történik, tudatában kell lenniük, hogy ők donorok – vagyis olyanok, akik szabadon beleegyeznek az eltávolításba. Az átültetésnek előfeltétele a szabad és tudatos előzetes döntés a donor vagy az őt törvényesen képviselők, rendes körülmények között legközelebbi hozzátartozói részéről. „Ez az az elhatározás, hogy valaki testének egy részét ellenszolgáltatás nélkül felajánlja egy másik személy egészségéért és jólétéért. Ebben az értelemben az orvosi tevékenység lehetővé teszi a donor általi adományozás cselekedetét, azt az őszinte önajándékozást, amely kifejezi a szeretetre és közösségre szóló alapvető elhivatottságunkat.”
A szervadományozás és -átültetés témájáról a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a bioetika néhány kérdéséről szóló, „Az élet kultúrájáért” című, 2003. évi körlevele is szól röviden, hivatkozva a KEK és a pápai tanács idézett pontjaira.