Hamvazószerda – a pápa homíliája

„Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” – idézte az Evangéliumot hamvazószerdai homíliájában II. János Pál pápa, melyekkel Jézus a nagyböjti időszak megkezdésekor mindannyiunkhoz szól. A keresztény hagyomány számára oly értékes bűnbánati hamvazkodás szigorú gesztusa hangsúlyozza, hogy az ember tudatában van bűnös mivoltának Isten nagysága előtt, ugyanakkor megnyilvánul benne a készség az Evangélium befogadására és annak konkrét cselekedetek általi megélésére.

A Teremtés könyvéből vett szavak: „Mert por vagy és a porba térsz vissza” az ember esendőségét és végességét emelik ki, míg az Evangélium szavai – „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében” – nyomatékosan ösztönöznek bennünket, hogy változtassunk életünkön és térjünk meg őszintén.

Az Evangélium aláhúzza, hogy az Atya „a rejtekben is lát”, tekintete a szívbe hatol. A bűnbánat külső megnyilvánulásainak csak akkor van értéke, ha azok belülről fakadnak, ha általuk szilárd akaratunkat fejezzük ki, hogy eltávolodva a rossztól, a jó utat kövessük. Ebben áll a keresztény aszkézis mély értelme. A szentatya ezután az önmegtagadás fogalmát értelmezve elmondta, hogy az az emelkedett célok felé való fölemelkedés képét idézi, amely szükségszerűen áldozattal és lemondással jár.

Ezért tehát csak a leglényegesebb fölszereléssel kell útra kelnünk, hogy ne nehezítsük meg túlságosan az utazást. Késznek kell lennünk minden nehézséggel szembenézni és valamennyi akadályt leküzdeni kitűzött célunk eléréséért. Hogy Krisztus hiteles tanítványaivá váljunk, le kell mondanunk önmagunkról, nap mint nap fölvenni keresztünket és Krisztust követni. Ez az életszentség fáradságos útja, amelynek követésére minden keresztény meg van híva.

Az egyház néhány hasznos eszközt jelöl ki számunkra, amely segítségünkre szolgál utunkon: mindenekelőtt az Isten akaratának való alázatos és szelíd engedelmesség, melyet a szüntelen imádság kísér. A keresztény hagyomány jellegzetes bűnbánati formái az önmegtartóztatás, a böjt, az önsanyargatás, a nekünk járó javakról való lemondás; mint ahogy a felebarát iránti befogadás konkrét megnyilvánulása az alamizsnálkodás, amire a hamvazószerdai evangéliumi szavak utalnak.

A pápa emlékeztetett nagyböjti üzenetére, amelyben a világ számos pontján súlyos nehézségekkel küzdő gyermekek helyzetére hívta föl a figyelmet Krisztus szavaival: „Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, az engem fogad be”. Hiszen ki szorulhat jobban védelemre a törékeny és védtelen gyermekeknél? – tette föl a kérdést a szentatya, majd reményét fejezte ki azért, hogy a gyakran magára hagyott legkisebb testvéreink is megkapják a nekik járó törődést – szolidaritásunknak köszönhetően is.

Ez nagyböjti erőfeszítéseink egyik konkrét megnyilvánulása – mondotta a Szentatya. Végül felszólított mindenkit, hogy ezzel a lelkülettel kezdjük meg a nagyböjti időszakot, imádságainkat, bűnbánatunkat és a keresztény aszkézis hiteles megélését. Krisztus anyja, Mária példája és oltalma kísérjen minket utunkon, az ő közbenjárása segítsen haladni húsvét öröme felé.

VR/MK