
A neves svájci teológus 1905. augusztus 12-én született Luzernben. A müncheni egyetemen, majd Bécsben és Berlinben tanult filozófiát és német irodalmat.Berlinben a két háború közti katolikus megújulás vezéralakjának, Romano Guardininak a kurzusaira járt.
Miután belépett a jezsuita rendbe, Balthasar Franciaországban folytatta tanulmányait. Itt olyan neves személyiségekkel és munkáikkal ismerkedett meg, mint Henri de Lubac, Paul Claudel, Charles Péguy, George Bernanos, akiktől igen sokat fordított.
1936-ban szentelték pappá. 1938-39-ben a jezsuita Stimmen der Zeit című folyóiratánál dolgozott, majd 1940-48 között egyetemi lelkész volt Bázelben. Miután 1950-ben elhagyta a jezsuita rendet, papként működött a churi egyházmegyéhez tartozó Bázelben. Hatalmas életművének nagy részét az általa alapított Johannes Verlag adta ki.
Balthasar nem vett részt a II. Vatikáni Zsinat munkáiban, bár ő is, mint a később bíborossá kinevezett Yves Congar és Henri de Lubac, a zsinati teológia előkészítői közé tartozik.
II. János Pál pápa elismerése jeléül 1988. május 28-án bíborossá nevezte ki, de a teológus nem érte meg a konzisztóriumot: három nappal előtte, június 26-án meghalt.
Hans Urs von Balthasar életéről és munkásságáról ld. még Szabó Ferenc írását a
www.ujember.hu lapon.
Magyar Kurír