A haragvó ember – 2005. július 28.

Nem az én akaratom jut érvényre, hanem másé. Ez történhet tudáshiány miatt, ha nem ismerünk valamit kellőképpen, ezért nem sikerül azt a valamit úgy alakítanunk, ahogyan elterveztük. A harag felléphet amiatt is, hogy egy dologban túlzottan erőltetjük a magunk akaratát. A haragban tehát megmutatkozik az áteredő bűn két következménye: az elhomályosult értelem, és a helytelenül működő akarat. A szentek nem haragvó emberek, mert a szeretet parancsát komolyan veszik, ezért nem erőltetnek olyasmit, amit nem lehet elérni, másrészt kellő ismeretet szereznek arról, amiben elkötelezik magukat.

Egészen más oldala a haragnak, amikor a Szentírás Isten haragját emlegeti, vagy arról olvasunk, hogy Jézus a kereskedőket kiűzi a templomból. Alapjában véve Isten soha nem dühös, mert Isten nem tehetetlen. Õ mindenható. Mindezen túl amikor Isten úm. haragszik, az azért van, mert aggódik értünk, és a megtérésünket akarja. Isten a keresztre feszítéskor sem haragszik az emberiségre, minél rosszabbat teszünk, annál inkább jelét adja, hogy változtatni akar bennünket.

Sánta János