Harangzúgás Szegeden

* * *

1879. március 12-én hajnali 2 órakor betört az áradó Tisza Szegedre. Felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott és döntő csapást mért a város ősi életformájára, ugyanakkor a modern fejlődés  lehetőségeit is megnyitotta előtte.

A Tisza árja a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 km távolságra, Petresnél átszakította, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Hiába erősítették az ún. alföldi (Fiume-Szabadka-Békéscsaba-Nagyvárad közötti) vasút töltését (ami északnyugat-nyugat felől védte - védi a várost ma is), a víz – a föltámadt szélvihartól is támogatva – mindent elsöpört. Csak a város legősibb, legkiemelkedőbb része, a Palánk (Dömötör-templom, mely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belső és külső területén 36 200 holdnyi terület került víz alá, és 146, más számítás szerint 151 emberéletet követelt. 5458 ház omlott össze, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kőépületei voltak. Mintegy 60 000 ember vált hajléktalanná. Az alsóvárosi templomon, a zsinagógán és még a város néhány megmaradt házán egykorú jel őrzi a víz magasságát.

Magyar Kurír

Kép: www.sk-szeged.hu