A hármas és a négyes szám – 2005. május 27.

Hazai – 2005. május 27., péntek | 0:02

Jézus Krisztus tanítása nyomán tudjuk, hogy Isten nem egymaga van, hanem három személy egysége. De mégsem három istent vallunk, csak egyet. Látjuk a szentírásból, és az emberi őstapasztalatból is, hogy a hármas szám szent szám. Azaz valamiként a tökéletességre utal. A négyes viszont nem szent szám, hanem nagyon is emberi. Azonban a 3 és 4 szorzata, a tizenkettes, megint csak szent szám. Észrevesszük a Szentírásban, hogy mi mindenből van 12 Jákob 12 törzsétől a 12 apostolon át a mennyei Jeruzsálem 12 kapujáig.

A 12-es szám valamiként azt sugallja, hogy ha Isten és ember összetalálkozik, nem az ember gyöngesége győz, hanem Isten szentsége. Isten szentsége azonban nem úgy győz, hogy maga alá gyűri az embert, hanem úgy, hogy Isten meghívja az embert az ő világába. Partnernek tekinti. A három és a négy nem csak simán összeadódik, bár így is szentséget jelent, hiszen éppen a szentségek hetes száma ezt példázza, de a 12 esetében a 3-hoz nem folytatásként adódik a 4, hanem összeszorozzuk a kettőt. Mintha Isten is függene az embertől. Rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a mennyei Jeruzsálem. De nem annyira múlik, hogy a dicsőséges jövőt tönkretehetnénk a bűneink miatt.
A szentháromságos Isten végső szava is emberi lesz, de csak a teljesen önzetlen ember tudja befogadni, mint Mária. Addig még fejlődnünk kell.

Sánta János