
Az első: Anne Marie Kirmse OP, aki sokáig Avery Dulles SJ bíboros munkatársa volt, a New York-i jezsuiták hírlevelében számolt be arról, hogy Benedek pápa április 19-én a dunwoodie-i Szent József Szemináriumban meglátogatta a betegeskedő Dulles bíborost: „A pápa, széles mosollyal az arcán, szinte beviharzott a szobába. Odalépett Dulleshez, és így szólt: 'Eminenza, Eminenza, emlékszem ám, mennyit dolgozott a Nemzetközi Teológiai Bizottságban a 90-es években!' A bíboros visszamosolygott, és megcsókolta a pápa gyűrűjét. A Szentatya ezután leült Dulles mellé, akinek előre leírt gondolatait pap munkatársa, Tom Marciniak olvasta fel. Marciniak átnyújtotta a bíboros nemrég megjelent, Egyház és társadalom című könyvét a pápának, aki élénk érdeklődéssel lapozott bele, megörült a neki szóló dedikálásnak, és a felolvasást megszakítva kíváncsian megkérdezte, mikor adták ki a könyvet. Mielőtt eltávozott, megáldotta, imáiról biztosította és szenvedésében együttérző szavakkal vigasztalta Dullest, majd munkatársaitól is egyenként búcsúzott."
A második történetet a Vatikán ENSZ-képviseleténél dolgozó barátomtól hallottam – írja James Martin SJ –, aki elmondta, hogy a pápalátogatás idején minden este több százan jöttek a nunciatúra épületéhez, hogy lássák a pápát. Éljenezték, szerenádoztak neki, gyerekeket vittek hozzá, hogy megáldja őket, és várták az esti áldást. A pápa elárulta, hogy apostoli látogatásai során ezeket a spontán találkozásokat szereti legjobban. A Szentszék szóvivője, Federico Lombardi szerint nagyon megható volt ez a találkozás az emberekkel; a Szentatyának kevés alkalma nyílik az ilyen személyes találkozásokra.
A harmadik: Egy másik pap barátom, aki az egyik amerikai püspök titkára, mesélte, hogy magánvacsorán vett részt a pápával és néhány püspökkel. A vacsora végén a Szentatya megkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak érte. Valaki megkérdezte: „Milyen szándékra, Szentatyám?" –, mire a pápa azt felelte: „Hogy sose tegyek keresztbe az Úr Jézusnak".
Magyar Kurír