Hat magzatot mentett meg az abortusztól egy blogbejegyzés

Legalább hat baba életben maradásában játszott szerepet ez az egy bejegyzés és a kommentelők. Természetesen nem csak sikertörténetek vannak: többen az abortusz mellett döntöttek, és ezután írtak a blogra kommentet. Ugyanakkor a heti több száz letöltés azt sejteti, hogy a poszt azóta is sokakat segíthet. Ki tudja, hányan nem írták meg, hogy a gyermek mellett döntöttek?

A Kozonithy-blog bejegyzése alatt több olyan kismama kért segítséget, írta meg dilemmáját, aki nem házas, nem tervezte a gyermeket, esetleg még tanul és kiskorú is. Az abortuszon gondolkodó kismamák segítséget és tanácsot kérnek itt máig, és kapnak is másoktól, anyáktól, apáktól, kismamáktól, tapasztalt és laikus hozzászólóktól egyaránt.

Két példa:

A Judy29 nevet választó kommentelő 2009 márciusában talált rá a bejegyzésre:

„Sziasztok!
29 éves vagyok, és kb. 4 hetes terhes.Összejöttem valakivel, de kiderült,hogy nem az az ember, akit kerestem.Viszont terhes lettem. (Ő nem tudja.) Nem tudom, hogy mit csináljak, mert volt már egy abortuszom. Talán most kezd beindulni a vállalkozásom, de nem megy olyan jól, hogy egyedül neveljek egy babát. Mi lesz így velem? Terhesen, gyerekkel kinek kellek? Bejelentett munkám sincs. Mit csináljak? Segítsetek.”

Számos hozzászólás, biztatás és a a lehetőségek felvázolása után érkezett a komment:

„Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást. Úgy döntöttem, hogy megszülöm a babát, és ha már megszülöm, akkor fel is nevelem. Nem tudnám odaadni senkinek.
Fogalmam sincs, hogy mi lesz, de az Édesanyám az első sokk után bíztos segíteni fog. Szerencsére nagyon sok barátom van, akik szintén mellettem állnak. És mindenkinek kívánom, hogy jó döntést tudjanak hozni.”

Az ikerbabak00 nevet választó kommentelő is összefoglalta történetét, hogy miként segített neki a blogbejegyzés abban, hogy megtartsa ikreit:

"Sziasztok!!!
Én is hasonlóan jártam, mint ti itt néhányan: nem szerettünk volna még a párommal kisbabát, de mégis összejött. Persze mikor kiderült, hogy babát várok, akkor ő kijelentette,hogy én kellek neki, de a baba nem. Annyira szerettem, hogy képes lettem volna bármire érte. Így hát beleegyeztem, mert nem szerettem volna elveszíteni. Elmentünk orvoshoz, hogy megbeszéljünk vele egy időpontot, de persze előtte megvizsgált. Kiderült, hogy két kis emberke fejlődik bennem, szóval ikrek. Nekem majd meg szakadt a szívem, mikor megtudtam, hogy két gyerekről kell lemondanom. Ő nem is igazán foglalkozott ezzel. Már befizettük a csekket, és megvolt az időpont is: csütörtök reggel 7 óra. Egész éjjel nem aludtam, interneteztem, reménykedtem, hátha találok bármi olyat, ami megkönnyítheti a döntésem. Rátaláltam erre az oldalra, és elolvastam a leírottakat, hogy mennyit szenvedtek azok, akik lemondtak a babájukról. Ekkor eldöntöttem, bármi is lesz ezután, én megtartom a babákat, és ha kell egyedül nevelem fel őket. Másnap reggel elmondtam neki, hogy nem vetetem el a babákat, erre nagyon ideges lett, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát. Akkor jöttem rá hogy nem jelentek neki semmit, csak magára tud gondolni. Persze elhagyott, de nem tett magában kárt. A babák megszülettek. Két gyönyörű egézséges kisfiú. Most már 3 hónaposak, de soha egyetlen egy percre sem bántam meg, hogy akkor nem tettem meg azt a szörnyűséget, mert senki sem lehet fontosabb egy gyereknél. Mindenkinek azt ajánlom: ha ilyen helyzetbe kerül, jól gondolja meg, mit tesz, hisz egy ember életéről van szó, aki nem védheti még meg magát, és csak az anyukájára számíthat!!!!!"

A Mandiner blog bejegyzése itt olvasható, a Kozonithy blog posztja pedig itt.

Magyar Kurír

(szg)