Hatvan éve végezték ki Sándor István szalézi testvért

Sándor István Szolnokon született 1914-ben, édesapja MÁV segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el.

1936-ban belépett a szalézi rendbe, mint laikus testvér. 1940-től 49-ig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941 és 45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként a hadseregben szolgált. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben, a  Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületében.

Sándor István lakhelye, s működésének fő színhelye a Clarisseum volt. Az Ybl Miklós által tervezett épület az Újpestet Rákospalotával összekötő közúti felüljáró mellett áll. Itt volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthonnak szolgáló ház, egy nyomda és több más épület tartozott.

A szaléziak a két világháború közötti években jelentős mértékben támogatták a katolikus munkásifjú mozgalom (KIOE) ügyét, az ország számos pontján a szalézi rendházakban működtek apostolkodó munkásifjú csoportok. Don Bosco fiai foglalkoztak a szegény sorsú munkásfiatalokkal, érthető tehát, ha az 1945-től egyre erősödő kommunista hatalom vetélytársat, mi több, kiirtandó ellenséget látott a rend tagjaiban. A „munkáshatalom” éppen azokra sújtott le a legkeményebben, akik önzetlenül azonosultak a proletár fiatalokkal és életüket szentelték az ő felemelkedésükre, erkölcsi, szakmai, kulturális képzésükre.

1950 tavaszán betiltották a rendek működését, de Sándor István továbbra is találkozott a fiatalokkal, kirándulásokat, összejöveteleket szervezett és hittant tanított.

Rendtársai nyugodt, csendes emberként emlékeznek rá, akinek nem kellett sem kiabálni, sem fegyelmezni, a puszta imádságos jelenlétével nevelt - ez maga volt a keresztény élet magasiskolája. Ő maga mindig nagyon ápolt volt, de a környezete, ahol élt és dolgozott, az is tiszta, rendes volt, és ezt a rendet és tisztaságot a rábízott nyomdász tanulóktól is megkövetelte. Nem volt szószátyár, tudott kellő időben beszélni és nagyon tudott hallgatni, amikor mások beszéltek - talán pont ezért nem kellett neki szaladni senki után, ragadtak rá a gyerekek. Tudatosan készült a szalézi pályára, mint szerzetes testvér és olyan szintet ért el, ami őt emberileg is alkalmassá tette arra, hogy vezesse a fiatalokat.

Újpest főutcáján, az Árpád úton új kocsma nyílt, ami a Pokol csárda nevet kapta. Bejáratánál ez volt olvasható: Lépjen be a Pokolba! A közelben volt a szaléziak Clarisseum nevű háza, ahol korábban az államosított szalézi nyomda és népes oratórium működött. Az ide érkező fiatalok vezetőjükkel együtt megállapították, hogy a kocsma cégérén látszó felirat kigúnyolja a hitüket, ezért másnap reggelre szurokkal bekenték a táblát. A kocsma tulajdonosa kihívta az Államvédelmi Hatóságokat, akik nyomozókutyákkal érkeztek. A nyomok egyenesen a Clarisseumhoz vezettek, ahol elfogtak egy diáklányt és kínzásokkal kiszedték belőle a csoport több tagjának és az őket vezető szerzetesnek a nevét.

A tartományfőnök rendtársaival előkészítette Sándor István testvér disszidálását, de ő az utolsó pillanatban úgy érezte, nem menekülhet el, amikor tanítványai itthon életveszélyben vannak. Visszaadta a hamis iratokat és a pénzt és maradt. Álnéven bujkált Dániel Tibor szalézi kispap lakásán, és folytatta azt a lélekmentő munkát, amelyet a dolgozó magyar fiatalok érdekében fejtett ki. Letartóztatására 1952. július 28-án került sor házigazdájával, Dániel Tiborral együtt. A házmester felesége okozta a vesztüket, aki felbontotta a leveleiket és besúgta őket illegális tevékenységért az Államvédelmi Hatóságnál.

1952 júliusában letartóztatták Sándor István szalézi testvért és társait, és az utolsó koncepciós perek egyikében ítélték el koholt vádak alapján. Az eljárás a Pártőrség pere néven híresült el.

A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet. Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték. A halálos ítéletet 1953. június 8-án 21 óra 10 perckor hajtották végre. Legnagyobb valószínűséggel a Rákoskeresztúri Köztemető 30l-es parcellájában hantolták el.

Boldoggáavatási eljárása 2006-ban indult el; az ügy posztulátor Szőke János szalézi atya volt. Sándor István eljárása azóta befejeződött: 2013. március 27-én ismerte el Ferenc pápa Sándor István vértanúságát. Májusban meghatározta a boldoggáavatási időpontot is: 2013. október 19-én ünnepeljük Budapesten a szertartást, melyet Angelo Amato, szalézi érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa vezet.

A tervek szerint a szertartáson jelen lesz Don Pascual Chavez szalézi rendfőnök, aki éppen erre a hétvégére időzítette magyarországi tartózkodását.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Magyar Kurír

Forrás a szalézi rend honlapja.