
Erre az alkalomra emlékezve november 3-án, pénteken a néhai Szentatya magántitkára, Stanis³aw Dziwisz bíboros szentmisét mutat be a niegowiczi plébánián, ahova Karol Wojty³a első kápláni megbízatása szólt, 1948-tól.
Ajándék és titok című könyvében II. János Pál pápa így emlékezik erre a hatvan évvel ezelőtti napra:
„Pap vagyok! Pappá szentelésem olyan napon történt, amelyen nem szoktak ehhez hasonló szertartásokat tartani: november elsején, mindenszentek ünnepén került rá sor, amikor az egyház liturgiája a szentek közösségének misztériumát ünnepli és arra készül, hogy megemlékezzék az elhunyt hívekről. Az érsek azért választotta ezt a dátumot, mert indulnom kellett Rómába, tanulmányaim folytatására. (...)
Aki az egyházi rend szentségének felvételére készül, egész testével földre borul és homlokát a templom kövezetére helyezi, kinyilvánítva ezzel teljes készségét arra, hogy elfogadja a rábízott szolgálatot. (...) A papszentelés kezdetén a kereszt alakban földre borulás azt jelenti, hogy Péterhez hasonlóan befogadjuk saját életünkbe Krisztus keresztjét és az Apostollal együtt 'padlóvá' válunk testvéreink számára. Ez minden papi lelkiség legmélyebb értelme.”
VR/Magyar Kurír