„Hazaértem Dévára a székelyföldi tanévnyitókról”

Kedves Testvérek!

Hazaértem Dévára a székelyföldi tanévnyitókról. Egy nagy busszal mentem, melyre minden állomáson új gyermekek, felnőttek ültek fel, szálltak le, hogy puszikat adjanak, kapjanak, hogy a régi és új házaink kacagással, megteljenek, hogy szelíd optimizmussal itt is ott is felfakadjon a kicsinyek iránti testvéri szeretet.

A három nap alatt sikerült meglátogatnom a torockói házat, hol négy munkatárs Tamás Márta vezetésével szeretettel babusgatta a gyerekeket. A torockói táj, az ottani kis házunk szépsége önmagában Isten szép ajándéka.

Szovátán a szokásos nagy nyüzsgés fogadott. Sok-sok aranyos, szép gyerek, rengeteg puszi, és tanévkezdés előtti pihent, frissen lüktető életerő, melyre nagy szeretettel borult rá a mindent aranyfénybe borító őszi napfény, és Pál Marika és munkatársai gondoskodó jósága.

Csíkszeredában sajnos egy szomorú hír is fogadott. Meghalt Dánél Magdika munkatársunk édesapja. Most vasárnap temetik, Isten ölelő karjába ajánljuk ezt az igaz székely embert. Csíkszeredában elhelyeztünk hat szakiskolás fiatalt, ők hosszú évek óta nálunk tanultak Déván, befejezték a szakiskola első két évét, és mivel nálunk nincs tovább, így tanulmányaikat a Csíkszeredai Faipari Líceumban folytatják. Az egyik lányunk sikeres érettségije után bejutott a csíkszeredai Nővérképző Főiskolára, most őt is be kellene fogadni a még nem létező csíki otthonunkba.

Tusnádfürdőn a templomban szép tanévnyitó szentmise volt, melyen nemcsak a helybeli diákok, tanárok, vettek részt, hanem a város vezetősége is, élükön a polgármester úrral. Az ünnepség után jó volt egy kávéra leülni új épületünkbe, mely szépen megújult, de még távol van attól, hogy bátran és büszkén bejelenthessük, hogy kész van a nagy királyunkról, Szent Lászlóról elnevezett gyermekvédelmi központ. Mindenesetre nekem jó volt az új otthonban megpuszilgatni az első gyermekeket. Imádkozó szeretetben ajánlom ezt a szép, nagy álmot, kérjétek az Élet urát, hogy lépésről, lépésre megszülessen a Tusnádi otthonunk.

Megálltam egy imádság erejéig kászoni házunk előtt, e csodaszép tájban magasodó ékszer lábánál. Itt még egy kapavágást sem tettünk, de nagyon szeretnénk itt ebben a térségben is beindítani az élet szentélyét, a bajbanlévő gyermek otthonát. Remélem, hogy lassan itt is elkezdhetjük a munkálatokat.

Kovásznán hangos gyermekzaj fogadott. Sajnos itt megkéstünk az épület átalakításának munkálataival. A ház egyik része még működő építőtelep, de a jórészt Kovászna megyéből származó, és mostanig Déván tanuló gyermekek nagy örömmel vállalták az átmeneti nehézségeket a Kolozsi házaspárral, kik a házat vezetik. Jó volt összefogott kezekkel körbe állni, és Isten áldását kérni az Apor Vilmosról elnevezett otthonra, melyet december harmadikán szeretnénk ünnepélyesen felszentelni.

A napköziotthonok közül most csak a születő Balánbányait sikerült meglátogatnom, úgy érzem, hogy az itteni szükség, de a helyiek hozzáállása is segíteni fog abban, hogy itt is megszülessen a kicsinyek iránti szeretet szép műve. Egyelőre csak egy csoport indul, Györfi Júlia nevelőnővel.

Szárhegyen újraszületett a napközi melletti bentlakó otthon, egyelőre a kolostorban fognak lakni, de remélem, hogy az ősz folyamán elkészül a mi kis otthonunk tetőtere, és a gyerekek átköltözhetnek oda. Csergő Hajnalka és az ő kedves férje óriási lendülettel dolgozik, arra kérlek, hogy imádságos szeretettel kövessétek az ottani szép álmok kibontakozását.

Gyulafehérvárra is elvittem néhány gyereket, és így részese lehettem a lefekvés előtti pizsamában való ugrabugrálásnak. Bőjte Laci az ő kedves feleségével és három saját gyerekével olyan szépen befogadták a családjukba a többi gyereket, hogy egy idegen nem tudná szétválasztani őket.

Azzal az érzéssel jöttem haza, hogy a munkatársaim, gyerekeim tudják a feladatukat, most csak szép, nyugodt, kitartó munkával meg kell hódítaniuk a szellemi, lelki csúcsokat, magaslatokat, melyek előttük állnak. Jó volt még szorongva is ott állni a gyerekek között, igen, szorongva, mert Istenben bízó lelkem nagyon kis helyre össze tud szorulni ennyi felelősség alatt. Szeretettel kérlek, imádságos szeretetetekkel kísérjétek, és ha tudjátok segítsétek a szeretetből igen nehéz munkát vállaló fiataljainkat, munkatársaimat, és a gyermekeket, kik mindennél drágábbak.

Kisebb testvéri szeretettel:

Csaba testvér

2006. szeptember 17.