Házasság csak két különböző nemű személy között létezhet

A homoszexualitásra vonatkozó egyházi tanítás közismert és azt a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK 2357-2359.) foglalja össze. Ezen túlmenően, tekintettel az utóbbi években egyre több európai országban felmerülő, az egyneműek „házassága” elismerésére irányuló kezdeményezésekre, a Hittani Kongregáció 2003-ban konkrét cselekvést is előirányozó iránymutatással szolgált a katolikusok számára ebben a kérdésben. A Joseph Ratzinger bíboros-prefektus aláírásával kiadott dokumentum „A homoszexuális személyek élettársi viszonyának jogi elismerésével kapcsolatos megfontolások” (Considerazioni circa i progetti di riconoscimento legale delle unioni tra persone omosessuali) címet viseli.

A Szentszék rámutat: „a közjó megkívánja, hogy a törvények elismerjék, előmozdítsák és védelmezzék a házassági köteléket mint a társadalom alapvető sejtjét képező család alapját. A homoszexuálisok élettársi viszonyának törvényi elismerése, vagy a házassággal történő egyenrangúsítása nemcsak egy deviáns magatartás jóváhagyását, és következésképpen a jelen társadalom számára modellértékűvé emelését jelentené, hanem az emberiség közös örökségét képező alapértékek elhomályosítását is.”

A házasságra és a nemek komplementaritására vonatkozó egyházi tanítást a józan ész is alátámasztja, illetve a világ minden nagy kultúrája elismeri. A házasság nem bármilyen egyesülés emberi személyek között. A Teremtő alapította sajátos természetével, lényegi tulajdonságaival és céljaival. Semmilyen ideológia nem törölheti ki az emberi lélekből a bizonyosságot, miszerint csak két különböző nemű személy között létezik házasság, akik saját és kizárólagos kölcsönös személyes önátadásuk révén személyeik közösségére törekszenek. Ily módon kölcsönösen tökéletesítik egymást, hogy Istennel együttműködjenek új életek nemzésében és felnevelésében.

A kongregáció kifejti: „nemi komplementaritás és termékenység a Teremtő tervében a házasság intézményének természetéhez tartoznak”, ezért „nincsen semmilyen jogalap, hogy a homoszexuális élettársi viszonyokat Istennek a házasságra és a családra vonatkozó tervéhez hasonlítsák, vagy akár távoli analógiát vonjanak köztük.”

A homoszexuális hajlamú személyekkel tisztelettel, együttérzéssel és tapintattal bánik az Egyház, elkerülve minden igazságtalan diszkriminációt velük kapcsolatban. Azonban nem hallgathatja el, hogy a homoszexuális hajlam „objektíve rendezetlen”, és a homoszexuális cselekedetek „a tisztasággal súlyosan ellenkező bűnök”.

„A polgári törvény nem kerülhet ellentmondásba a józan ésszel (recta ratio) anélkül, hogy elveszítené lelkiismeretileg kötelező erejét.” – jelenti ki a Hittani Kongregáció. Márpedig „a homoszexuálisok élettársi viszonyának kedvező törvénykezés ellenkezik a józan ésszel, mert a házasságéhoz hasonló jogi garanciát nyújt két azonos nemű személy élettársi viszonya számára. (…) Az állam nem legalizálhatná ezen élettársi viszonyokat anélkül, hogy el ne hanyagolná a házasság, mint a közjó szempontjából lényeges intézmény előmozdítására és védelmére irányuló kötelezettségét.”

A dokumentum rámutat: az, hogy jogilag nem tekintik házasságnak az egynemű kapcsolatokat, még nem jelent diszkriminációt. Nagy különbség van a homoszexuális magatartás, mint a magánélet jelensége, és aközött, hogy a homoszexuális magatartást a jogrend egyik intézményévé, védett és jóváhagyott társadalmi viszonnyá emelik. A polgári törvények ugyanis az emberek társadalmi együttélésének alapvető struktúráit hordozzák, s mint ilyenek, gyakran meghatározó szerepük van a gondolkodásmód és a szokások átalakításában. A törvényekben kifejeződő társadalmi modellek nemcsak kívülről alakítják a társadalmi életet, hanem hajlamosak módosítani az új generációk felfogását és értékelését is. A Szentszék azért aggódik, mert a homoszexuális kapcsolatok törvényi elismerése potenciálisan elhomályosíthatja bizonyos alapvető erkölcsi értékek felfogását, és magával hozhatja a házasság intézményének leértékelődését.

„A homoszexuálisok élettársi viszonyából teljességgel hiányoznak a házasság és a család azon biológiai és antropológiai elemei, amelyek ésszerűen megalapozhatnák törvényes elismerésüket. (…) A társadalom túlélését a házasságon alapuló családnak köszönheti. A homoszexuálisok élettársi viszonya törvényi elismerésének elkerülhetetlen következménye a házasság újrafogalmazása. Amennyiben jogi értelemben a két különböző nemű személy közötti házasságot csak a lehetséges házassági formák egyikének tekintenék, a házasság fogalma radikális változáson menne keresztül, a közjó súlyos sérelmével. A homoszexuálisok élettársi viszonyának a házasság vagy a család jogállásához hasonló szintre helyezésével az állam önkényesen cselekszik, és saját kötelességeivel kerül ellentmondásba. A homoszexuálisok élettársi viszonya még távoli analóg értelemben sem látja el azon feladatokat, amelyek miatt a házasság és a család sajátos és minősített elismerésre érdemes.”

A házaspárokat a polgárjog azért részesíti intézményes elismerésben, mert a generációk rendjét biztosítják, s ezáltal kiemelkedően közérdekűek. A homoszexuális élettársi viszonyok ellenben „nem igényelnek különösebb figyelmet a jogrend részéről, mert nem töltik be a fent említett, közjóra irányuló funkciót”.

Az elvi megállapításokon túlmenően a Hittani Kongregáció határozottan iránymutatással szolgál, hogy a hívőknek milyen magatartást kell tanúsítaniuk az egynemű „házasságok” bevezetésére irányuló törekvések esetén, ha következetesek kívánnak maradni és hitüknek megfelelően cselekedni.

„Világos és hatásos módon szükséges ellenállni a homoszexuális élettársi viszonyok jogi elismerésére, vagy a házassággal való egyenrangúsítására és a házassághoz tartozó jogok biztosítására irányuló törekvéseknek” – fogalmaz a dokumentum. „Tartózkodni kell az ilyen súlyosan igazságtalan törvények kihirdetésében és alkalmazásában való mindenjellegű formális együttműködéstől. Továbbá, amennyire lehet, az alkalmazásuk terén a tényleges közreműködéstől is. Ebben a témában mindenki hivatkozhat a lelkiismereti szabadság jogára.”

Minden hívőnek szembe kell szállnia a homoszexuálisok élettársi viszonyának törvényi elismerésével, de a katolikus politikusoknak különösen is, saját felelősségi területüknek megfelelően. Ennek megfelelően „amennyiben első alkalommal kerül a törvényhozás elé olyan törvényjavaslat, amely a homoszexuálisok élettársi viszonyának törvényi elismerésére irányul, a katolikus parlamenti képviselőnek erkölcsi kötelessége világosan és nyilvánosan kifejezésre juttatnia egyet nem értését, illetve a törvényjavaslat ellen szavazni. Súlyosan erkölcstelen cselekedet a társadalmi közjóra nézve ennyire ártalmas jogszabály-tervezetre adnia szavazatát.” Amennyiben pedig már hatályban van ilyen jellegű jogszabály, a katolikus képviselőnek minden lehetséges módon ellenkeznie kell, és ki kell nyilvánítania ellenkezését, mert az az igazság melletti kiállás erkölcsi kötelezettségéből fakad.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír