Házasságon belüli erőszak – 2005. december 16.

Csak a dolog folytatásáról már kevesebbet beszélünk. És itt van a gonoszság a dologban. Mert ha csak erőszakot termel a házasság, akkor szüntessük meg. S burkoltan ezt sugallják. Úgy látszik, mára kifulladt az összes többi támadási forma a házasság ellen, s jön ez a csokornyakkendős, jogállamisággal bekent változat.

De azt is mondhatjuk, hogy a házasság, mint megszentelhető emberi kapcsolat, még ezt is kibírja. Ki kell, hogy bírja, hiszen Jézus és az Egyház misztikus kapcsolatát egyetlen ellenkampány sem rontja le. E kapcsolat hatja át mindazokat, akik még ma is komolyan gondolják szent házasságot.

Ha elképzeljük azt a lehetetlen állapotot, hogy a világon élő összes embernek csak szuvas fogai lennének, senkinek se jutna eszébe azt mondani, hogy jó, szedjük ki mindenkinek minden fogát, és probléma meg van oldva. Fogmegtartó kezelésről beszélünk, és nem foghúzásról. S nagyon helyesen. Érdekes, hogy a szabadelvű világ nem beszél házasságmegtartó kezelésről, csak gyerekjogokról szüleik ellenében, vagy házasságon belüli erőszakról, amelynek érdekes módon soha nem a férfiak a kárvallottjai, csak az asszonyok és a gyerekek. Mintha csak a férfi bűne volna mindenféle feszültség a házasságon belül.

A házasság isteni titkához fel kell nőni, s nem miszlikre szedve, jogszabályokba becsomagolva belegyűrni szögletes gondolkodásunkba. Ezzel együtt persze senkinek sincs joga bántani a másikat se házasságon belül, sem azon kívül.

Sánta János