A hazaszeretet hozzátartozik a keresztény élethez

Az érsek szentbeszédében rámutatott, hogy a hazaszeretet nemcsak polgári, hanem keresztény kötelesség is. Jézus Krisztus felnőttként vagy a kozmosz  polgáraként is érkezhetett volna világunkba, mégsem mondott le a családi otthonról és az „édes hazáról”. A zsoltárosok, a próféták szeretetével szerette hazáját - mondta, majd Mindszenty József bíboros, egykori veszprémi püspök emlékét idézte, aki hazájától való kényszerű távollétben is fáradhatatlanul látogatta a szórvány magyar közösségeket szerte a világon, miközben óriási fájdalom lehetett számára, hogy soha nem térhetett vissza hazájába.

A hazaszeretet az elmúlt évszázadban három súlyos ütést szenvedett – folytatta elmélkedését az érsek. Előbb a nemzeti szocializmustól, amely a hazaszeretetet fajimádattá és fajgyűlöletté torzította. Majd a proletár internacionalizmustól, amelynek korifeusai  azt tanították, hogy a Szovjetuniónak való föltétlen behódolás jelenti a hazaszeretetet. A legnagyobb ütést azonban a kozmopolita globalizmus gyakorolta és ma is gyakorolja közösségeinkre – mutatott rá –, amely a szent és sérthetetlen, korlátlan szabadságú egyént állítja a középpontba. Önző egyénekből azonban nem jöhet létre sem közösség, sem család, sem nemzet.

A szabadság szent érték, áldás, ha mértékkel élünk vele, de átok, ha korlátlanul gyakoroljuk. Ma hazánk és Európa is a parttalan szabadság eluralkodása miatt van erkölcsi vészhelyzetben. Szabadságmérgezésben, csalás, különféle szenvedélyek, magzatgyilkosságok spiráljában vergődünk - mutatott rá az érsek, majd arra biztatott: imádságos lélekkel kérjük Jézust, tegyen minket lélekben szabad emberekké, hogy nemet tudjunk mondani a rosszra és tegyük a jót közösségeink, hazánk javára.

Toldi Éva/Magyar Kurír