Elgondolkodtató. Indiában vallásos meggyőződésből égetik el a holttestet, mifelénk inkább anyagi megfontolásból, bár az utóbbi időben ez sem sokkal olcsóbb. Épp az ember jött rá a hamvasztásra, aki a legjobban retteg a „por és hamu” állapottól. A hamunak többfajta előnye van a csontvázhoz képest. Kisebb helyen elfér, nem olyan ijesztő, ha bent van a szobában, együtt lehetünk a mamával, de mégse olyan emberformában, hanem úgy, hogy jól kezelhető legyen, csupa praktikum.
De mégis valahogy mélyen embertelen… Nem személyes, hanem gépies. S belengi ezt az egész hamvasztási divatot egy olyan gondolat, hogy ha már nem lehet tagadni azt a ködös túlvilágot, legalább ne legyen olyan zavaró, hamarabb letudható legyen, temetés, emlék, miegyéb.
Isten az ő világához képest nem úgy kezel bennünket, mint letudható állapotot, akkor ez fordítva sem ildomos a részünkről. Isten világát tiszteljük jobban elhunytjaink testének megbecsülésében.
Sánta János