Helyükre kerülnek a Sala Terrena freskóin megörökített kőemlékek

A püspökség már négy évvel ezelőtt is kezdeményezte a mozdítható római kövek visszahelyezését az egyházmegye múzeumába. Hosszú várakozás után, idén tavasszal – a capitoliumi triász kivételével – minden római kőemlék visszakerülhet a Sala Terrenába.

A Savaria Múzeumban megtartott helyszíni szemlén Veres András püspöknek a vendégeknek Csapláros Andrea múzeumigazgató mutatta be az átadásra szánt köveket, mialatt Kőfalvi Vidor, a Magyar Nemzeti Múzeum kőrestaurátora hozzáfogott a legnagyobb kő, Aurelia Iustina 650 kg-os sírtáblájának kibontásához. A sírkőfeliratok és oszloptöredékek átszállítása – súlyuknál fogva – huzamosabb időt vesz igénybe: az elkövetkező hónapokban restaurátorok, régészek, valamint az egyházmegye főépítésze, Andorka Miklós összehangoltan dolgoznak majd azon, hogy a kitűzött 2014. május 2-ai kiállításmegnyitón a vendégek már a régi-új környezetben láthassák a kőemlékeket.

A Szily János püspök által alapított szombathelyi Sala Terrena hazánk első archeológiai gyűjteménye, története több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. A régiségi múzeum jelentősége művészeti, régészeti, építészeti, valamint művelődéstörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó. A most átszállítandó hat faragvány régészeti szempontból rendkívül érdekes – nyilatkozta a Szombathelyi Egyházmegye honlapjának Sosztarits Ottó, az Iseum Savariense régésze. – A hat közül kiemelkedő történeti jelentőségű Domitianus császár 82-re keltezhető építési feliratának töredéke. Az újabb kutatási eredmények alapján ez a feliratos tábla – a már régebb óta a Sala Terrenában őrzött ép párdarabjával együtt – egy fontos savariai építmény, legvalószínűbb feltételezés szerint a Perint túloldalára vezető egykori híd építési felirata volt. A középkori vár falából származó, egyszerű kivitelű töredékes sírtábla egy savariai család tagjainak, köztük a magas hivatalra emelkedett Mullius Florentinusnak emlékét őrizte meg. Egy másik síremléket, a keresztény Aurelia Iustinanak és családtagjainak sírkövét pedig egy korábbi, pogány jellegű ábrázolással díszített domborműves táblából alakították át a Kr. u. 4. század folyamán. A két további domborműves díszű márvány szobrászati emlék egyike Ariadne mítoszát örökítette meg, míg a másik egy stilizált Nílus-jelenetet ábrázoló épületelem. A kisméretű, de szépen kidolgozott oszloplábazat és a vele egybefaragott oszloptörzstöredék a kevés számú épen maradt savariai építészeti emlék egyike.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír