Hetven éve hunyt el Szmrecsányi Lajos érsek

Szmrecsányi Lajos 1851. április 24-én született a Sáros vármegyei Darócon. Szülei Szmrecsányi Ödön és báró Berzeviczy Mária voltak. Tizenhat gyermekük közül sokan tettek szert hírnévre: Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök, Szmrecsányi Miklós művészettörténész volt. Lajos Eperjesen végezte gimnáziumi tanulmányait, utolsó két évét már Egerben, mint kis-szeminarista. 1867-től az egri papnevelő intézet növendéke volt, pappá 1873. augusztus 24-én szentelték. Lelkipásztorként először Kápolnán, majd Miskolcon működött. Látván az itt elért sikereit, 1882-ben Samassa József érsek udvarába hívatta, szertartójává, majd 1892-ben titkárává nevezte ki. 1904-ben segédpüspök lett az idősödő főpap oldalán, 1912. február 29-én a király utódlási joggal is felruházta, így Szmrecsányi Lajos lépett az 1912. augusztus 20-án elhunyt Samassa érsek helyébe.

Az új főpásztor fiatalos lendülettel vágott bele az egyházmegye hitéletének fellendítésébe, mint negyven évvel azelőtt plébánosként. Fejlesztéseinek köszönhetően a papság létszáma növekedett, így feloszthatta a túl nagy kiterjedésű plébániákat, és új egyházközségeket alapíthatott. Szívügyének tekintette az oktatást is: átszervezte az egyházmegyei tanfelügyelőséget; iskolákat, kollégiumokat létesített; ő alapította meg az első római katolikus felsőfokú kereskedelmi és mezőgazdasági iskolát. Egyházmegyéjében több szerzetesrendet telepített le, akik tanítással, gyermekvédelemmel és szegénygondozással foglalkoztak.

1914 nyarán pusztaszikszói nyaralójában katonakórházat létesített; a háború károsultjait, az elesettek özvegyeit és árváit jelentős összegekkel segítette. Az első világháborút követő forradalmak Szmrecsányi Lajos működését is érintették: az 1919. március 21-én kikiáltott tanácsköztársaság egri vezetői különös kegyetlenséggel léptek fel a katolikus egyház képviselői ellen, az érsekre is komoly meghurcoltatás várt, melyet méltósággal viselt. Szmrecsányi Lajos bőkezűen támogatta a megszállt és elszakított országrészekről menekülteket is. Bár az Egri Főegyházmegyéből nem szakított a trianoni béke, az érseki tartományba tartozó szepesi püspökség teljes egészében Csehszlovákiához került, a Rozsnyói, Kassai és Szatmári Egyházmegyét pedig kettészabdalta az új határ. A ketté szakított egyházmegyék Magyarországon maradt plébániái később az egri érsekségbe tagozódtak.

Nagylelkű adományait sok hitbuzgalmi és társadalmi szervezet, alapítvány és oktatási intézmény, köztük az egri líceum köszönhette. Segítő szándékával nemcsak a tudósokat és politikusokat tüntette ki, szívén viselte a kisembereknek, a társadalom legelesettebbjeinek sorsát is. A szegénygondozás intézményesített ellátása céljából alapította a Szent Ferencről nevezett Szegénygondozó Nővérek Rendjét. E szerzetesrend adta alapját az 1927-ben életre hívott Egri Normának, mely működése során sok nyomorban tengődőn segített. Főleg szociális téren elért érdemeiért XI. Pius pápa pápai trónálló címmel tüntette ki.

Jellegzetes alakja számos anekdota főszereplőjévé tette Szmrecsányi érseket. Bár szellemi frissességét igyekezett megőrizni, idős kora egyre jobban akadályozta feladatainak ellátásában. 1943. január 28-án, 92 éves korában halt meg. Temetését Serédi Jusztinián hercegprímás celebrálta, a szertartáson részt vett Horthy Miklós kormányzó is. A bőkezű főpásztor az egri bazilika altemplomában nyugszik – szerepel Benkéné Jenőffy Zsuzsanna írásában.

Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír