Hidvégi Handl Iván: „Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng…”

2017. június 24. szombat 14:00

A szerző óbudai, sváb származású, 1934-ben született Budapesten. Könyvében az óbudai 21. számú Gárdonyi Cserkészcsapat történetét írta meg, személyes emlékeinek a felidézésével.

A kötet címe a Cserkészinduló kezdő sora, a szöveget Sík Sándor írta, a zenét pedig Turry Peregrin. A magyar katolikus költészet kiemelkedő alakja, a piarista rend későbbi tartományfőnöke 1912-ben a református ifjúsági egyesületek vezetőivel együtt megalapította a Magyar Cserkészszövetséget, amelynek elnöke is volt. A könyv szerzője emlékeztet rá: a cserkészmozgalmat Robert Stephenson Baden-Powel – idős korára való tekintettel – szolgálaton kívüli angol tábornok alapította meg Londonban, még 1908-ban. A cserkészetnek 1992-ben már 160 országban több mint 16 millió tagja volt. Leánycserkészet is alakult. Elsősorban keresztény egyházakhoz tartoztak, de zsidó cserkészet is létezett, Magyarországon egészen a vészkorszakig működtek. Hidvégi Handl Iván, mint egykori cserkész rámutat: a cserkészmozgalom valláserkölcsi alapon állt s áll ma is. „Fegyelemszeretetre, jellemépítésre, leleményességre, önzetlenségre, vallásosságra történő nevelésre törekszik.”

A kötet szerzője nagy szeretettel ír cserkészcsapatuk parancsnokáról, Hajnády Miklós érseki tanácsosról (1896-1967), akihez mélyen kötődött, az atya életének végéig tartották egymással a kapcsolatot. A visszaemlékezések többsége kirándulásokról, táborozásokról szól, sok benne a derű, a humor. Mivel azonban a felidézett korszak tele volt tragédiákkal, az oldott hangulatot drámai történések is megszakítják. A cserkészmozgalom Magyarországon a II. világháború idején, 1942-1945 között már csak látszatéletet élt, sokat ártottak a cserkészetnek a zsidóellenes törvények, amelyek először még csak korlátozták a zsidók jogait, majd 1944. március 19-én kimondták teljes jogfosztásukat. Ezeket az embertelen törvényeket a cserkészcsapatoknak is alkalmazniuk kellett. Utasították a parancsnokokat a zsidó cserkészek azonnali elbocsátására, majd fel kellett oszlatni a zsidó cserkészszervezeteket. Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, főcserkész végül teljesen kiszolgálta a nyilasokat. Az 1945-ös újjászületést követően pedig a Magyar Kommunista Párt (MKP) figyelte árgus szemekkel a cserkészek működését. „Ateista, istentagadó világnézetük iránytűként fordult a valláserkölcsi alapon újraéledő cserkészet ellen.”

A kommunisták erőteljes nyomására 1946 júliusában Rajk László akkori belügyminiszter rendeletileg feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget, majd rögtön ezt követően felügyeletük alatt létrejött a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, azzal a céllal, hogy fokozatosan beépüljenek a cserkészetbe. Innen már csak egy lépés volt, hogy 1948-ban – az iskolák államosításának évében – kierőszakolják a Magyar Cserkészfiúk és az Úttörőszövetség egyesülését. Így lényegében a magyar cserkészet megszűnt. A kötet írója fájó emlékként idézi fel, hogy ugyanebben az évben a hatalom közös találkozót hívott össze a két ifjúsági szervezet között, az óbudai amfiteátrumba, és az úttörők védtelen gyermektársaikra támadtak, kövekkel dobálták meg a cserkészeket. Az uralkodó, totalitárius hatalmat megvalósító ideológiát el nem fogadó személyek, csoportok elleni erőszak és gyűlölet nem ismert korlátokat, s kiterjedt minden generációra.

A szerző másik fájdalmas emléke Kovács Gyulához (Jules) kötődik, aki az osztályfőnöke volt a Toldy Gimnáziumban. Mivel a kamasz Hidvégi nem akart úttörő lenni, az osztályfőnök az édesanyjához fordult, feltárva előtte, hogy ez az állásába kerülhet. Az ifjú diák ekkor még papnak készült, de Kovács tanár úr jóindulatúan figyelmeztette, ne beszéljen erről, nem titkolva, hogy az osztályban működik a besúgóhálózat, s a róla jelentő fiú árthat neki. Az osztályfőnök sorsa tragikusan alakult: egy futballmeccs végén kezében újságpapírból készített égő fáklyával a rendszer ellenségeként számontartott Fradit éltette. Egy nyomozó bilincsbe verve vezette el, állásából elbocsátották, állandó felügyelet alatt tartották. Az egyik diák édesapja állást biztosított neki a kocsmájában, de a többszörösen megalázott Kovács Gyula szervezete felmondta a szolgálatot, szívinfarktusban halt meg. A Toldy Gimnázium ma a kommunizmus áldozatai között, hősi halottként tartja számon az egykori osztályfőnököt.

Hidvégi Handl Iván végül nem lett pap, a gimnázium elvégzése után orvosi egyetemre jelentkezett, de származása miatt nem vették fel. Hosszú élete során dolgozott segédmunkásként, műszaki rajzolóként, volt díjnyertes cukrász, kisegítő zenészként táncdalénekes, tanácsi alkalmazott, üzletigazgató az Ecclesia Szövetkezet Kegytárgy Áruházában. Szereti a képzőművészetet, elsősorban a festészetet. Sokfelé tevékenykedett, de mindig hűséges maradt keresztény hitéhez, ahhoz a szellemiséghez, amit gyermekként megtanult cserkészként. Bárhová vetette őt a Gondviselés, tette a dolgát, legjobb tudása, tehetsége szerint, használni, s nem ragyogni akart.

Hidvégi Handl Iván: „Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng…”, Kairosz Kiadó, Budapest, 2017.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
imaest-tisztasagert-isten-tervet-keresve
Imaest a tisztaságért – Isten tervét keresve

Októberben belföldi és a határokon túli helyszíneken is tartanak imaestet a tisztaságért. 18-án Budapesten, az Örökimádás-templomban a Nyolc Boldogság Közösség szervezésében tartott estén Bíró László püspök mutatott be koncelebrált szentmisét, a homíliát Roska Péter mondta.

14:50
a-teljes-ember-kepzese-doktorra-avatas-es-diszdoktori-cim-adomanyozasa-pazmany-napon
A teljes ember képzése – Doktorrá avatás és díszdoktori cím adományozása a Pázmány-napon

A 2017/18-as akadémiai évben október 16-án megrendezett Pázmány-nap Szuromi Szabolcs rektor ünnepi beszédével kezdődött Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pálról elnevezett dísztermében. Az eseményen doktori címeket adományoztak és habilitációs okleveleket adtak át.

12:40