A hídverés maradt a feladatunk

Lukács László nyilatkozata a Magyar Nemzetben a 70 éves Vigília küldetéséről
 
A mai Magyar Nemzetben (Egyház a sekrestyében 23.o.) Lukács László, a létrehozásának 70. születésnapját ünneplő Vigília főszerkesztője nyilatkozik, aki elmondta, hogy a rendszerváltozás utáni időszak „… újra előtérbe állította azokat a feladatokat, amelyek a Vigília őseredeti célkitűzései voltak. Ugyanis sem az egyházi, sem az irodalmi lapok nem vállalkoznak arra, hogy áttekintsenek a másik térfélre. Egyik lap sem vállalkozik irodalom, teológia, kultúra, hit szintézisére, ezért a Vigília ismét hézagpótló szerepet, hídszerepet tud betölteni. 1990 előtt kívülről zárták be az egyházat a sekrestyébe. Most viszont úgy érzem, és félek is ettől, hogy magunk zárkózunk be, belterjessé válunk, a prédikációink csak a bennfentesek számára érthetőek. Olyan nyelvezetet használunk – a teológiában is –, amelyik egyre érthetetlenebb a kívülállók számára, akik már nem a keresztény kultúrában nőttek fel. Ez nem csupán nyelvi ’fordításra’ kötelez, hanem a gondolatok szabad áramlásának elősegítésére is. Nagyon fontos feladata a Vigíliának, hogy lehetőséget teremtsen a különböző módon gondolkodó emberek egymással való párbeszédére.” A katolikus értelmiség lapjának főszerkesztője úgy látja: „Az általános kultúravesztés állapotában vagyunk. Napjainkban még az úgynevezett értelmiségiek, szellemi foglalkozásúak is egyre kevesebbet foglalkoznak kultúrával. Az értelmiségi lét válságba került, sőt ha még tovább megyünk, azt mondhatjuk, hogy a humánus lét került válságba. Az emberek agyát kilúgozza, eltompítja a reklámok és a televízióműsorok áradata, a szórakoztatóipar, amely elöntötte a világot.” Lukács László idézte Chestertont: „a hit legfőbb ellensége nem a hitetlenség, hanem a felszínesség.” Hozzátette: „Felszínes, ’light’ kultúra világába kerültünk. De éppen ezért fontos, hogy legyen olyan fórum, amely megszólítja és gondolkodásra hívja az erre hajlandó embereket. A Vigília sosem akart szaktudományos folyóirat lenni, hanem az átlagértelmiségit szólította meg. Ma azt látjuk, hogy a szaktudományok… egyre belterjesebb, ezoterikus világot alakítanak ki maguknak, amely mind távolabb kerül az emberektől. A Vigília feladata az lenne, hogy olyan kérdéseket tegyen föl, amelyek közelről foglalkoztatják a mai embereket. Abból a szintézisre törekvésből kell egyfajta tágasságot teremteni, amely egy-egy témát irodalmi, társadalomtudományi, teológiai nézőpontból is megvizsgál.” P. Lukács arról is szólt, hogy a kilencvenes évektől a Vigília „… valóban tett kísérletet arra, hogy összefogja a különböző módon gondolkodó embereket. Sajnos ez a kísérlet nem sikerült, ugyanakkor nem adhatjuk fel a reményt. Most megjelent ünnepi számunkban például a legkülönbözőbb módon gondolkodó emberek adtak írásokat. A hídverés maradt a feladatunk, nem törődve azzal, hogy szóba állnak-e egymással a sokféle nézetet képviselő szerzők. A Vigília létrehozott egy virtuális kerekasztalt, amely mellé ama is megpróbálja leültetni az embereket a közös gondolkodásra.” MN/MK