Hirosima és Nagaszaki – 2005. augusztus 9.

Ilyenkor mindig élénkebb a kérdés. Jó-e, hogy ennyit tud az ember, hol az emberi tudás határa, mennyire tudjuk még alakítani a világot? Más oldalról, szabad-e engednünk további tudományos kutatásokat, ha a meglevők eredményeit sokszor felhasználjuk rosszra.

Úgy tűnik, mintha a tudás növekedésével párhuzamosan az erkölcstelenség is növekedne. Ez akkor történik, ha a tudásunkat nem Isten világának tiszteletteljes vizsgálataként fogom fel, hanem úgy, hogy a körülöttem levő világot veszem birtokba. Így minél nagyobb a tudásom, annál többen függenek tőlem. Hatalmamban áll ezt vagy azt tenni, csak éppen kifelejtve a természetfeletti felelősséget, mert amit kaptam, nem öncélú zsarnokoskodásra, hanem a másik szolgálatára kaptam.

Tudásunkat használjuk fel azzal a hittel, hogy az igazi cél a másik ember üdvössége.

Sánta János