A Hírvivő beszélgetése a Nagybecskereki Egyházmegye hitoktatóival

– 2005. július 3., vasárnap | 9:30

Az igazi hitoktató tanúságot tesz Krisztusról Társadalmunkat szemlélve megállapíthatjuk, hogy tradíciók szűnnek meg nem csak a családok korai megbomlásával párhuzamosan, de egyfajta lelki igénytelenség miatt is. Megszűnőben van például a közös, családi templomba járás ősi, szép szokása. Ezen túlmenően a megkeresztelt gyermekek létszámához képest nagyon kevesen kapnak vallásos nevelést a mai családokban, hitoktatásban talán ennél is kevesebben részesülnek. Pedig a hitoktatás nem csupán a hit elsajátítását jelenti, de alapot ad arra, hogy képesek legyenek megérteni a Bibliát, megszerzett tudásukra alapozva tovább mélyedhessenek el annak megismerésében. A hitoktatás nem csupán hitismeret oktatása, hanem egy hiteles keresztény személy önfeltárása a tanulók előtt: ismeretek, szemlélet, életvezetés, problémafelvetés és – megoldás, spiritualitás – egyszóval a keresztény élet. Ilyen életet élő, hiteles személyek részére szervezték a muzslyai Emmausz kollégiumban június 21-e és 23-a között az iskolai hitoktatók és plébániai katekéták találkozóját. A Nagybecskereki Egyházmegye területén az iskolai hitoktatás bevezetése óta ez volt az első ilyen jellegű találkozó.

– Az iskolai hitoktatást négy évvel ezelőtt vezették be. Egyházmegyénkben harmincegy nyilvántartott iskolai hitoktató van, papok és világiak egyaránt, akik az egyház által küldetést nyertek, s az állam által is elfogadottak. Figyelemmel kísérve a hitoktatók munkáját, szükségesnek éreztem egy találkozó megszervezését a számukra – mondja Hajdú Sándor magyarcsernyei esperes-plébános, a Nagybecskereki Egyházmegye lelkipásztorkodási bizottságának elnöke, akinek a feladatkörébe tartozik a hitoktatók felügyelete is. – Amikor a püspök úr (Huzsvár László) előtt elhangzott, hogy jó lenne egy egynapos összejövetelre egybegyűjteni hitoktatóinkat, ő ezt háromnaposra bővítette, s úgy látom, sikeres találkozót tudhatunk magunk mögött. A bevezető előadást a püspök úr tartotta, aki felvázolta az iskolai hitoktatás jelentőségét, melyet egyetlen tollvonással vezettek be tanintézményeinkbe.

Palatinus István horgosi plébános a liturgiáról beszélt, különösen hangsúlyozva a II. Vatikáni Zsinat határozatait ezzel kapcsolatban. Jómagam országos, világi jogi dolgokról szóltam, arról, hogy milyen jogaik vannak a hitoktatóknak és a diákoknak országunk törvényei értelmében.

A hitoktatók találkozójának első napja Varga Zoltán SDB atya minta-hittanórájával zárult. A második napon dr. Andrija Kopiloviæ a hiteles tanúságtételről tartott előadásait követhették figyelemmel a résztvevők, majd Vicsek Mária Lívia nővér módszertani ismertetőt tartott. A záró előadásban Pósa László óbecsei plébános beszélt a hitoktató és a hitoktatás lelki vonzatáról.

– A záró szentmise előtt beszélgetünk. A három nap tükrében hogyan látja a találkozót? Milyen visszajelzéseket kapott a hitoktatóktól?
– Csodálatos volt, örültek. Nekem az volt a legnagyszerűbb, amikor Andrija atya tegnap azt mondta, hogy neki mint előadónak nagyon jó érzés, hogy visszasugározzák rá mindazt, amit átélnek.

Beodra, Csóka, Kikinda, Magyarcsernye, Muzslya, Nagybecskerek, Oroszlámos, Szanád, Székelykeve, Szentmihály, Torda, Törökbecse, Törökkanizsa hitoktatói találkoztak, beszélgettek, épültek lelkiekben és tudásban a három nap alatt. Mit visznek haza a tarsolyukban Muzslyáról?

Szathmári Mihály székelykevei hitoktató: A székelykevei iskolában két éve vettem át a hitoktatást Fiser főesperes úrtól. Nagyon fontos volt, hogy mi, hitoktatók találkozzunk. Örülök, hogy megismerkedhettem egyházmegyénk hitoktatóival, mert sokukat nem ismertem. Mindeddig nem volt módunk találkozni, mert tanulmányaimat Budapesten végeztem, évfolyamtársaim inkább magyarországiak és bácskaiak voltak. Nekem személy szerint felfrissülést, lelki erőt adott ez az összejövetel. Andrija atya mind a négy előadása magával ragadott, szerintem mindannyian sokat épültünk beszámolóiból.

Novák Vince SJ testvér törökbecsei hitoktató: 1971 óta foglalkozom hitoktatással. Kellett egy ilyen találkozó a Nagybecskereki Egyházmegyében is, és hagyományossá kell tenni, hogy legalább évente egyszer összejöjjünk, hiszen a szomszédos Szabadkai Egyházmegye hitoktatói havonta találkoznak Tóthfaluban. A találkozóknak egyfajta irányadó szerepe is van, segítségükkel a hitoktatók jobban feltalálják magukat, és így többet tudnak nyújtani a diákoknak.

Szabó Mária Cecília nővér: 1991 óta foglalkozom hitoktatással, jelenleg Csókán, Tiszaszentmiklóson és Feketetón adok elő. Csókáról Kornélia nővér is, én is rendszeresen részt veszünk a tóthfalusi hitoktató-találkozókon. Fontosnak tartom, hogy megszervezték az egyházmegyénk hitoktatóinak összejövetelét, mert ezáltal megismertük egymást, és gazdagodtunk ebben a három napban. Az előadások közül bennem leginkább Palatinus atya beszámolói maradtak meg, mert nem csak előadott, hanem életpéldákkal is szolgált.

A hitoktatók nagy érdeklődéssel követték az előadásokat, s örültek a személyes találkozás lehetőségének. Milyen az igazi hitoktató? – kérdeztük Pósa László atyát.
– A hitoktatás egy élő személyről, magáról Krisztusról szóló tanítás, akit meg kell ismernünk, akit fel kell ismernünk, és akivel egy személyes kapcsolatot kell kiépítenünk. Ez a hitoktatás lelke. A hitoktatónak folyamatosan és tudatosan kell törekednie arra, hogy Jézust adja, hogy rajta keresztül szóljon, hogy tanítványai Jézust vigyék tovább magukkal.
Vannak egészen kicsiny fíliák, ahol nem teológiai végzettségű személyek végzik a hitoktatást. Természetesen szükséges, hogy állandóan képezzék magukat, de ők elsősorban személyes példájukkal, mély vallásosságukkal (amelyet úgy tudnak megélni, hogy tapasztalatként átadhassák másoknak) tanúként hitoktathatnak. Lehet valaki szakképzett, lehet nagy tudású, de ha nem adja át az élő lelkületet, nem indítja tanítványait a Jézushoz való ragaszkodásra, és nem tanítja meg őket, hogyan nyerjék el Jézus Lelkét, ő valójában tárgyi ismeretet ad, de élő hitet, személyes kapcsolatot nem. Az igazi hitoktató tanúságot tud tenni az Egyházban élő és benne működő Krisztusról.

Hírvivő/Kovács Szöszill