Hit, értelem és ösztön – 2005. november 16.

Korunk embere csak az észre koncentrál, ésszel próbálja megfejteni a hit és az ösztönvilág titkait. Nem sikerül, mert nem is lehet. Nem attól leszünk nagyok, hogy mindent értelmessé teszünk, hanem attól, hogy mindhárom dimenziónkat üdvösségünk szolgálatába állítjuk.

A racionális ember attól szenved, hogy egybemossa az ész fölötti és az ész alatti dolgokat. Összekeveri az értelem alatti dolgokat az értelem fölöttiekkel. Az Istentől elszakadt ember elavultnak tekinti a hitigazságokat, mondván, időszerű, hogy túlemelkedjünk az ösztönök szintjén, és fejtsük le értelmünkről a mítosz pókhálóját.

Erőlködik, kapkodva gyárt tudományokat, mert eszét a hit szintjére akarja emelni, s közben észre sem veszi, hogy húzza magával az ösztönök és a tudatalatti világát, amely így elfoglalja az értelem helyét. Teljes keveredés lép fel. Nem az a felvilágosult ember, aki mindent tud, hanem az, aki tudja, hogy hol van értelmének határa. De ezt nem merev határként kezeli, hanem tisztelő vizsgálódással mer átlépegetni hitének és ösztönének világába.

Sánta János