A hit feszültsége – 2005. szeptember 25.

Hazai – 2005. szeptember 25., vasárnap | 0:07

Már meg vagyunk váltva, de ez még nem látszik teljesen. Már elkezdődött örök életünk, de még bele vagyunk zárva a romlandóság törvényeibe. Már Isten fogadott gyermekei vagyunk, de még evilági felnőttként küszködünk a félmegoldásokkal.

Már és még. E kettő egyszerre igaz a hívő ember életében. Már egészen emberek vagyunk, de még dolgoznunk és szenvednünk kell, hogy ez kinyilvánuljon. Ez a hit feszültsége.

Úton vagyunk. Magunkban hordozzuk a múlt tényeit és a jövő lehetőségeit. A mostani pillanat egyszerre hordozza a múltat és a jövőt. Érdekes ez a múlttá, jelenné és jövővé szétesett örökkévalóság, amely földi életünk velejárója.

Aki nem hisz, annak nincs is jövője. Már mindent tud, és túlzottan a múltjával foglalkozik. Ami megtörtént, az leköthet annyira, hogy nem is merünk semmit tenni. Pedig a cselekvés a remény jele. Aki semmi változást nem akar, az már semmit sem tesz. Vagy azért, mert öntelt, vagy azért mert reménytelen. Mindkettő nagy baj.

Hitünk feszültsége csak akkor nem kezd ki bennünket, ha merünk a remény jegyében cselekedni.

Sánta János