A hit nehézségeiről tartottak előadást a körmendi KÉSZ-ben

Balázs atya bevezető szavaiban azt emelte ki, hogy nemcsak előadni, hanem találkozni jött, vagyis nemcsak gondolatokat kíván megosztani valamilyen érdekes témáról, hanem abban bízik, hogy a jelenlévők valamennyien rácsodálkoznak a közös kincsükre, a hitre, amelynek ugyanakkor növekednie és fejlődnie kell.

Az előadás mottójául választott mondat a hit növekedéséről szól. Jézushoz intézett kérés volt ez, amelyet a tanítványok fogalmaztak meg. Úgy látszik, folytatta Balázs atya, hogy Jézusban ez fogta meg az embereket: a mélységes hite, illetve az Istennel való nagyon bensőséges, szeretetteljes kapcsolata. Ezért a másik ismert kérés is, amely az előbbire hasonlít: „Urunk, taníts minket imádkozni!” A hit egyfelől vagy van, vagy nincs – a mustármagnyi hit is teljes odaadást feltételez. A hitet nem lehet mérni, részekre osztani, mert kezdettől fogva Isten teljességével van kapcsolatban. A hit másfelől mégis növekedhet, amennyiben a hívő ember növekszik, fokozatosan felszabadul, teljesen önmagává lesz, amikor Istennel találkozik.

Vajon melyek a hit mai nehézségei? – tette fel a kérdést Balázs atya. A hívők gyakran elszigeteltnek érzik magukat. A minden emberben meglévő „hitetlen” mintha állandóan bátorítást kapna a környezetétől. Ráadásul a médiakultúra állandóan elkényezteti az embert a látható világ élvezetével, tálcán kínálja neki azt, amit egyébként maga is megszerezhetne némi erőfeszítéssel. A valódi hit tendenciája ezzel szemben az, hogy az önközpontúságból az Istenben megsejtett teljesség felé irányul. A látható eredmények és mindenki számára feltűnő dolgok keresése helyett a hit abban bízik, hogy Isten „a rejtekben is lát”, vagyis fontosabb itt és most jót tenni azokkal, akikkel tudunk, mint a „nagy tettek” vagy csodák keresése közben elfelejteni a minket körülölelő valóságot. A „láthatatlan” tehát nemcsak a természetfeletti valóságra érthető, hanem a világ szemében semminek látszóra is. A hívő embernek is gyakorolnia kell magát a többi emberrel szembeni nyitottságra, kíváncsiságra, a hittől távol lévők valódi értékeinek meglátására, és minderre éppen a Krisztusba vetett hite teszi képessé.

A hit ellentéte az Újszövetségben nem a hitetlenség, hanem a félelem és a kétkedés. Bár a félelem mindig megmarad az emberben, újra meg újra az az igazi esélye, hogy ne önmagára tekintsen, ne a saját képességeit szemlélje, hanem mindezt elfogadva Istenben bízzon, Isten segítségét kérje, hogy így valamiképpen az ő teljességéből részt kapjon. A hívő előtt kibontakozik Isten drámája, ahol az Atyaisten mintegy a háttér, mindenütt jelenlévő, a kezdet és a vég, a Fiúisten a színtér, ő a darab főszereplője, a hívők pedig a „küzdőtéren” vannak, és csak a Szentlélek által képesek arra, hogy mindennapi küzdelmeik közben Istenre tekintsenek, és erőt merítsenek a vele és egymással való kapcsolatból.

Az előadás végén Balázs atya kérdésekre várt, ám ehelyett a résztvevők mosolygós csöndje vette körül. Az előadó erre még a hitért való imádságra buzdított, mégpedig Ferenc pápa receptje szerint. Öt ujjunk tanít arra, kikért imádkozzunk. A hüvelykujj a legközelebb van hozzánk, ezért szeretteinkre emlékeztet. A mutatóujj a hitben példaképeinkre, a középső, legnagyobb ujj a világi vezetőinkre és nagyjainkra, a leggyengébb gyűrűsujj a gyengékre és kiszolgáltatottakra, végül a kisujjunk önmagunkra emlékeztet.

A jó hangulatú együttlétet rövid énekléssel fejezték be a résztvevők. A KÉSZ következő vendége Körmenden Székely János püspök lesz.

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír