Jelen korunk alapvetően nem csendes, hanem lármás. Nem a csend, hanem a mesterséges zaj adja a hátteret, és ez sokszor csak nagy fantáziával mondható pl. zenének. Milyen érdekes, hogy a levegőnek nevezett közegünket hányféle akarat hányféle hullámhosszon rezegteti, és ezzel ilyen-olyan üzenetet küld a világba. És a levegő szépen engedelmeskedik mindegyik akaratnak, de mindeközben élteti is azt, aki beszívja.
Valahogy ilyennek kellene lennie a keresztény embernek. Aki hiteles, azt biztos, hogy kihasználja a meg nem tért ember, de mégis rászorul, mert belőle él.
Sánta János