Hitem: kegyelem – Beszélgetés Erdő Péterrel

Nagyhétre időzítették a Hitem: kegyelem címmel napvilágot látott kötet bemutatóját, melyen a szerző és riportalanya beszélgetett V. Nagy Viktória újságíróval a megírás körülményeiről és a riportkönyvhöz kapcsolódó kérdésekről.

Erdő Péter megfogalmazása szerint egy „kicsi averzióval" közelített eleinte a beszélgetésen alapuló könyvíráshoz, mert – mint mondotta – sokszor túl könnyeddé válik, s nem lesz olyan megfontolt, mint egy átgondolt írásmű. A címre utalva kitért arra is, hogy bíborosi jelmondatául is hasonlót választott (Kezdetben nem volt más, csak kegyelem.), s ennek mélyebb dogmatikai vonatkozásai inspirálták arra, hogy végül eleget tegyen a felkérésnek a riportkötetre. Úgy vélte, annak kinyilvánítása, hogy a hit ajándék, s mint ilyen, isteni kegyelem, nem lehet magánügy. Kötelessége erről a tapasztalásról tanúságot tennie mindenütt, ahol kérdik. Püspökként még inkáb elöl kell járnia a misszionálásban, akár szélesebb világi fórumokon is, s erre jó alkalom lehet, ha életéről, s abban a kegyelemnek megtapasztalható hatásairól beszél. A püspököknek ehhez a misszióhoz a világ nyelvét is beszélniük kell a teológia mellett, hiszen a kereszténységtől távol álló embereknek más alakította az életét, gondolkodásmódját, de ők sem rosszabbak a keresztényeknél. Az üzenet legfőbb eszköze a sajtó minden formája, de a médiában, különösen a tömegtájékoztatásban meglehetősen ritka a pontosság és az objektivitás. Emiatt gyakran torzul az egyházról általuk alkotott kép. Mégsem mondhatunk le róla. Ennek illusztrálására elmondta, hogy az elmúlt rendszerben Lékai bíboros minden évben elrendelt Budapesten is nyilvános papszenteléseket, „hogy az emberek rájöjjenek: létezik még ilyen".

Ha – mint mostanában oly gyakran megesik – az egyház kilép az utcára, mint a 2004-es belvárosi, templomok közti keresztúton, vagy a 2006-os nemzeti zarándoklaton, az gyakran megragadja az egyháztól távol álló embereket is. Ennek a folyamatnak a legújabb és legfontosabb állomása volt a tavalyi Városmisszió. Az egyhetes, nagyszabású rendezvény azonban úgy ért véget, hogy rögtön látható volt: több programját később is rendszeresen érdemes megrendezni. Ilyen volt például a Nyitott templomok éjszakája, vagy a plébániák karitász szervezeteinek különféle akciói, melyekkel nagyon sok rászorulónak tudtak konkrét segítséget nyújtani. Ezt folytatja a folyamatban részt vevő öt európai város azáltal, hogy a jövőben közösen támogat Európán kívüli akciókat, mint amilyen a Sant'Egidio közösség afrikai AIDS-gondozói munkája, amelyre minden érsekség komoly összeget adományozott.

Kitért a kötetben is olvasható szerepére, mellyel megpróbál a vallásközi párbeszédek előmozdítója lenni. Mint mondotta, az ökumenikus, illetve a zsidó-keresztény párbeszéden túl egyre nagyobb jelentőséggel bír az iszlámmal való dialógus, hiszen ez a vallás dinamikusan hódít teret Európában is, miközben olyan hagyományosan erős keleti keresztény közösségek, mint a káldoké, lassan eltűnnek eredeti hazájukban az elvándorlás és a nemritkán erőszakos asszimiláció miatt. Végül azért is ajánlotta jó szívvel ezt a kis könyvet mindenkinek, mert életútjának bemutatása közben kibontakozhatott papi ars poétikája is, melynek alapja a kegyelem.

Magyar Kurír