„Hittünk a szeretetben” – Eltemették Chiara Lubichot

Kedden délelőtt még mindig ezrek jöttek el Rocca di Papába, a Fokoláre Mozgalom Központjába, hogy leróják tiszteletüket Chiara Lubich ravatala előtt. Ezután a koporsót átszállították a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába. A szentmisén mintegy 40 ezer ember vett részt, az eseményeket óriáskivetítőkön keresztül követték azok, aki nem tudtak bejutni a bazilikába. A szertartást világszerte több millióan látták az internetes és televíziós közvetítéseknek köszönhetően. A szentmise előtt, 13.45-től a résztvevők egy órás elmélkedést tartottak, énekekkel és tanúságtételekkel gazdagítva. Ennek során felszólaltak a különböző egyházak és vallások jelenlévő képviselői: Chiara katolikus, evangélikus, ortodox, anglikán, zsidó és buddhista barátai.

A lelkiségi mozgalmak képviselői közül jelen volt többek között Andrea Riccardi, a Sant'Egidio Közösség alapítója, Laurent Fabre, a Chemin Neuf Közösség alapítója, Julián Carrón, a CL mozgalom vezetője és Salvatore Martinez, a Karizmatikus Megújulási Mozgalom olaszországi felelőse. Jelen volt a szentmisén Romano Prodi olasz miniszterelnök, a kormány több minisztere és a szenátus számos tagja.

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsát Martin Robra tiszteletes képviselte, az ortodox egyházat Gennadiosz Zervosz metropolita, az evangélikus egyházat Christian Krause püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke. Jelen volt Lisa Palmieri, az Amerikai Zsidók Bizottságának szentszéki delegáltja, valamint az iszlám és a buddhizmus számos képviselője, köztük Luce Ardente (Pra Tongrathana), egy thaiföldi buddhista szerzetes, akit mély baráti szálak fűztek Chiarához.

A szentmisét még különlegesebbé tette, hogy a zenei szolgálatot a Fokoláre Mozgalomhoz kötődő két együttes, a Gen Rosso (akik turnéjukat megszakítva jöttek haza Romániából) és a Gen Verde tagjai együtt végezték. Amikor Chiara koporsóját behozták, hosszú taps fogadta, mint a mozgalom találkozóin, amikor megérkezett. A koporsót ezután mindenféle díszítés és külsőség nélkül egyszerűen helyezték el a földön, az oltár előtt. Három piros szegfűt tettek rá, amely arra a napra emlékeztetett, amikor Chiara Istennek ajándékozta életét.

A pápa személyes küldöttjével, Tarcisio Bertone bíboros államtitkárral 16 bíboros (köztük Angelo Sodano, Camillo Ruini, Walter Kasper, Stanis³aw Dziwisz, Leonardo Sandri, Miloslav Vlk és Stanis³aw Ry³ko), 40 püspök (többek között Brazíliából, Csehországból, Kenyából, Szlovákiából és Szlovéniából) és több száz pap koncelebrált.

Az olvasmány (Jób 19,1.23-27) és a szentlecke (1Jn4,7-21) után az evangéliumban Szent János könyvéből hangzott el részlet (17,1-26), amelynek különös jelentősége volt Chiara életében, hiszen ezt az evangéliumi szakaszt olvasták a mozgalom születése idején. Bertone bíboros szentbeszédében úgy fogalmazott: Chiara egész életét a Krisztussal való találkozás jellemezte. Élete utolsó szakaszát övéi szeretetének körében élte meg, akik folyamatos öleléssel vették körül. Amikor titokzatos jegyesének kimondta az utolsó igent, már valóban minden beteljesedett, a kezdeti álmok mind valóra váltak.

Tarcisio Bertone bíboros felolvasta a Szentatya üzenetét. Ebben a pápa részvétét fejezte ki a Fokoláre Mozgalomnak és köszönetet mondott azért a szolgálatért, amelyet Chiara az evangéliumért tett. Kiemelte, hogy Chiara szívén viselte a pápákkal való jó kapcsolatot. Mintha prófétai módon megsejtette volna, hogy a pápa mire vágyik, és megtette azt – írja Benedek pápa üzenetében. Ezután a Szűzanya segítségét kérte a Fokoláre Mozgalom, hivatalos nevén Mária Műve tagjainak, hogy tovább járják Chiara útját, és apostoli áldását küldte mindenkinek.

A Szentatya szavait kitörő taps fogadta, majd a bíboros államtitkár folytatta beszédét. „Chiara Lubich élete az Isten szeretetéről szóló ének” – fogalmazott. Nincs más út, hogy megismerjük Istent és értelmet adjunk az emberi létnek, csak a szeretet. A Fokoláre Mozgalom nem szociális segélyközpontokat létesített, hanem arra adta az életét, hogy Isten szeretetét lángra gyújtsa a szívekben. Bertone bíboros megemlítette a Fokoláre Mozgalom gyümölcseit, köztük egy újfajta társadalmi szemléletet, a közösségi gazdaság alapelveit, Isten önkénteseit, az Új Város kiadót, vagy a Máriapolikat, köztük Loppianót.

Bertone bíboros befejezésül Chiara Lubich egyik írásából idézett.
„Azt szeretném, ha Mária Műve az idők végezetén, amikor készen fog állni arra, hogy megjelenjen a feltámadott-elhagyott Jézus színe előtt, azt mondhassa neki – a belga teológus, Jacques Leclercq szavaival élve, melyek mindig megrendítenek: '…a te napodon, Istenem, elindulok feléd… Feléd, Istenem (…) legbolondabb álmommal: hogy a kezemben viszem hozzád az egész világot.'
Atyám, add, hogy mindnyájan egy legyenek!”

A temetési szertartás után Chiara Lubich koporsóját visszaszállították Rocca di Papába, és a Fokoláre Mozgalom Központjának kápolnájában örök nyugalomra helyezték.

* * *

Magyarországról mintegy 50 fős küldöttség utazott ki Rómába, köztük több szerzetesnővér és négy pap. Idehaza három helyszínen volt közvetítés: a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, a szegedi Szent Erzsébet Plébánián és a kecskeméti Szent Család Plébánián. Budapesten több mint kétszázan kísérték figyelemmel a szertartást, majd este 6 órakor szentmisén emlékeztek meg Chiara Lubichról, amelyet Tál Zoltán és Marton Zsolt mutatott be az Egyetemi templomban. Szegeden este 7 órakor Gyulay Endre ny. megyéspüspök mutatott be szentmisét Chiara emlékére a szegedi dómban.

Háttér rovatunkban Chiara Lubich halála kapcsán magyarországi és külföldi egyházi és közéleti személyiségek gondolatait olvashatják.

További fényképek ezen a linken találhatók

Magyar Kurír

Kép: Servizio Informazione Focolari's photos, http://www.flickr.com/photos/24653806@N07/ Thomas Klann, CPP