Hitünk bizonyítása – 2005. szeptember 4.

Hazai – 2005. szeptember 4., vasárnap | 0:07

Hitünket kötelességünk továbbadni, mert valljuk, hogy amiben hiszünk, az több, mint amit most látunk, és erről kell beszélni. Hitünk és értelmünk egyik találkozási módja, hogy megpróbáljuk megmagyarázni, miért érdemes hinni. Vannak ún. istenbizonyítékok.

Meg tudjuk okolni, miért kell feltételeznünk Isten létét, és a következő lépés az, hogy meg tudjuk indokolni, miért jobb elfogadni, amit ő mond, mint nem elfogadni.

Ezek az érvelések fontosak, de nem falrengető erejűek. Beszédesebb ugyanis a magatartás, mint maga a szó. Jobban felfigyelünk egy hitelesen élő emberre, mint egy hitelesen beszélőre. Noha nagy érték ez utóbbi is. Akkor igazán értékes az ember, ha hit és magatartás összecseng, és nem egy lecsúszott, hanem egy Istenhez magasodott szemlélet szerint.

Egyébként magatartásunk egy idő után bizonyítja hitünket. Ha valaki lélekben eltávolodik Istentől, ez meg fog látszani magatartásán, akárhogy is beszél. Hitünk és magatartásunk, ha nem figyelünk oda, akkor is keresi a harmóniát, ez is mutatja, hogy nem a széteső, hanem az egységet kereső életre vagyunk ráhangolva.

Sánta János