A hivatás az új evangelizáció szíve

Nemcsak Európában, hanem a világ szinte minden országában csökkennek a papi és a megszentelt életre szóló hivatások. A kérdéssel kapcsolatban, hogy elegendő figyelmet szentelnek-e a hivatáspasztorációnak, a találkozó egyik előadója hangsúlyozta: perspektíva-váltásra van szükség, ha az egyházról és a hivatásokról beszélünk. Ha állandóan azt ismételgetjük, hogy az egyház válságban van, hogy csökken a hivatások száma, akkor szomorúak, lehangoltak leszünk, még mielőtt bármit is mondtunk volna a témáról. Azt kellene értékelnünk, ami van, azokat, akik jelen vannak, és meg kellene szabadulnunk mindenféle nosztalgiától. Jézus sem siránkozott, amikor a nép vezetőinek ellenállásával találkozott, hanem az Atyát dicsőítette: „Áldalak téged, Atyám, mert elrejtetted ezt a bölcsek és okosak előtt és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25).

A hivatás az új evangelizáció szíve, középpontja – szögezte le Janka Ferenc. A II. Vatikáni Zsinat nagy teológiai intuíciója, hogy Isten mindnyájunkat személyesen hív, mindnyájunknak sajátos hivatást szán. A hivatás kultúrájának át kell járnia a fiatalok pasztorációját, a családpasztorációt, a megszentelt élet és a papi hivatások előmozdítását, gondozását is. A megélt hivatás az új evangelizáció kulcsa.

A francia, az osztrák és a lengyel hivatásszolgálat bemutatta egy-egy sikeres kezdeményezését: egy fiatal osztrák apáca három programot ismertetett, melyek során fiatalokat hívtak meg olyan rendezvényre, ahol a hivatás kérdése kezdetben csak közvetett módon merült fel. A rendezvény végére derült ki, hogy a hivatás kérdésének tisztázása életünk legfontosabb feladatai közé tartozik. Egy lengyel előadó arról beszélt, hogy a hiteles keresztény élet és az ebből fakadó személyes kvalitások fontosabbak a technikáknál s a kommunikációs eszközöknél. Különösen igaz ez a hivatáspasztoráciával foglalkozó személyekre. Csak az tudja érthetően közvetíteni Isten szeretetét, megbocsátását, életalakító kegyelmét, aki maga is ebben él, és ismeri, szereti azokat, akikhez szólnia kell. A francia delegáció a kommunikáció kapcsán kiemelte, mennyire fontos tisztázni, mit is szeretetnénk közölni valójában; rangsorolnunk kell a prioritásainkat, ki kell jelölnünk a célt, mindig szem előtt tartva a következő öt szempontot: kinek beszélünk, és mikor, mit akarunk mondani, hogyan mondjuk és hol.

A kérdésre – hogyan viszonyul az antropológiai kulturális és gazdasági válság által megviselt, szekularizált Európa a hivatások és az evangelizáció kérdéséhez – a CCEE főtitkárhelyettese a következőket mondta: a mai Európa egy olyan beteghez hasonlít, aki érzi a fájdalmakat, szenved is, patologikus tünetei vannak, de nincs kedve orvoshoz menni, még kevésbé hajlandó egy komoly terápiára. Szoros kapcsolat van ugyanis a fogalmak és a viselkedés, az életmód betegségei között. A szabadság felelősség nélkül, az 'én' a 'mi' nélkül, az intellektus a szív nélkül, a tudomány a hit nélkül, a világ Isten nélkül szükségképpen súlyosan fogyatékos. A hivatások és az evangelizációval kapcsolatos nehézség éppen az, hogy mint minden komoly terápia, ez is betegségtudatot feltételez, bizalmat követel az orvos iránt, és feltételezi, hogy a páciens mindent megtesz, amit a gyógykezelés megkövetel. Megtérés, bűnbánat, életmódváltás nélkül nincs lehetőség az evangéliumi életre. A végső, egészséges jóllét eléréséhez komoly és folytonos erőfeszítésre van szükség. Jézus Krisztus és a szentek mutatják meg nekünk ezt az egészséges, teljes, csodálatos és vonzó emberséget. A keresztény művészetben csillan fel valami Isten végtelen szépségéből, ami maga felé vonz bennünket, és képessé tesz minket, hogy végigjárjuk a megtérés és a „gyógykezelés” fáradságos útját.

„Csak a szeretet hiteles” – idézték a találkozón Hans Urs von Balthasart. A szeretet mindenekelőtt a közösség megtapasztalása, közösség Istennel és a többi emberrel – emelte ki Janka Ferenc. Korunk, de minden korszak emberének a legnagyobb tévedése, hogy azt hiszi, hogy elég önmagának, vagy hogy csak nagyon kevés ember szükséges vagy hasznos önmaga megvalósításához, s Istenre egyáltalán nincs szüksége. Valójában, ha nem Istentől tanuljuk folyamatosan azt, hogy mit jelent igazán szeretni, akkor újra meg újra összekeverjük a valódi szeretetet az önzés különböző formáival, ártva magunknak és másoknak is. Isten szeretetének iskolájában tanuljuk meg helyesen szeretni önmagunkat és másokat.

Azzal a kérdéssel kapcsoatban, hogy az internet veszély vagy esély inkább, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa főtitkárhelyettese kifejtette: az internet hatalmas eszköz, és mint ilyen: jóra és rosszra egyaránt használható. Minden attól függ, hogy miként és milyen célra használjuk, illetve használják mások ezt a barátot vagy ellenséget. Igen nagy itt a felelősségünk, különösen azoknak, akiknek a jövő generációkat kell megtanítaniuk az internet okos, körültekintő és felelős használatára. Janka Ferenc kifejezte remélnyét, hogy minden kockázata ellenére az internet sok embert hozzásegít a kultúrához, a munkához, a jobb élethez. A teljes fejlődéshez hozzátartozik a lelki dimenzió is – tette hozzá. Ezzel kapcsolatban azt remélem, hogy az új evangelizációnak is hatalmas eszköze lesz az internet. Hiszen a legnagyobb sötétségnek sincs semmi hatalma még egy gyertyalánggal szemben sem. Nem kell félnünk, nem szabad lámpásainkat a véka alá rejteni, hanem bátran a gyertyatartóra kell tennünk, hogy világítson azoknak, akik a házban vannak (vö Mt 5,15–16).

Ebben az évben lesz a Pápai Alapítvány a Papi Hivatásokért (POVS) létrehozásának 60. évfordulója – ismertette Janka Ferenc. A Nevelési Kongregáció egy római rendezvényén, amely többek között ennek a jubileumnak az előkészítésével is foglalkozott, mondta XVI. Benedek pápa: „a hivatáspasztorációban a Jézus követésére szóló egyetemes meghívás értékének hangsúlyozásán túl fontos, hogy nyilvánvalóbban foglakozzanak a szolgálati papság témájával. A papot ugyanis a Krisztushoz való sajátos hasonulás jellemzi, ez különbözteti meg lényegileg a többi hívőtől, és ez rendeli őt a hívek szolgálatára”. A CCEE hivatásszolgálati munkájának jövőbeni prioritása, az elnökségnek a Szentatya útmutatását követő szándéka szerint, a papi hivatásokelőmozdítása lesz – mondta el a SIR olasz katolikus hírügynökség készített olasz nyelvű interjúban az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa főtitkárhelyettese.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)