Hivatás és foglalkozás – 2005. augusztus 13.

Kicsit komolyabbra fordítva, könnyű egybemosni a hivatást és a foglalkozást, mert mindkettő valamilyen cselekvésben jelenik meg. Ha valaki pl. orvos, és különböző gyógyászati eljárásokat alkalmaz, első pillantásra még nem lehet eldönteni, hogy hivatása vagy foglalkozása a gyógyítás. De második, harmadik vagy sokadik pillantásra már el lehet dönteni. Abból, hogy az egész embert, vagy csak a beteg testrészt akarja-e gyógyítani. Abból, hogy Isten előtti felelősséggel teszi-e a dolgát, vagy csak azért, hogy kenyérrevalót kapjon. Mélységes lelki nyomorunk, hogy ma azért kell foglalkozást keresnünk, hogy megéljünk, és nem azért, mert Isten a teremtett világot ránk bízta.

Bárcsak mindenki belátná, hogy szolgálnia kell az embereket valahogyan, s van helye a világban, biztos, hogy rögtön csökkenne a foglalkozások száma, és lényeglátóbbak lennénk.

Nem azért kell dolgoznunk, hogy pénzt keressünk, az csak egy következmény, azért kell dolgoznunk, hogy a szívembe írt isteni parancsot kövessük, és tovább alakítsuk a teremtett világot, akkor is, ha ezt sokan önzően akarják tenni.

Sánta János