Hivatások világnapja – 2008. április 13.

Egy új evangélizáció vágyához mérve, hogy a közömböseket és tömegembereket is legyenek, akik kimozdítják a holtpontról? Vagy azért tartjuk kevésnek a papok számát, mert nincs lakva minden plébánia, és akkor összedőlnek? Ugyanakkor valóban kevés a számuk, de a családoké is kevés, mert ezek összefüggenek.

Biztos, hogy a kevés hivatásnak nem Isten, hanem az ember az oka. Ma kisebb a bátorság az elkötelezett élet iránt, mint régebben. Ezért amikor Istenhez imádkozunk, hogy adjon papokat, akkor ne azt várjuk, hogy tőlünk függetlenül egyszer csak megjelennek a papok és a paphiány megoldódik.

A családi élet a papi élet és a szerzetei élet vágya egyazon tőről fakad: egy felnövekvő fiatal eljut oda, hogy már nem begyűjteni, hanem osztani akarja a szeretetet. Kisebb vagy nagyobb közösségben, családos vagy cölebsz életformában, választás kérdése, s belőle lesz az Isten által meghívott szülő, pap, vagy szerzetes.

Sánta János