Hívő képviselő szavazhat-e igennel?

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az állásfoglalás eredeti közlésekor a  szerző neve mellett a Magyar Kurír szerkesztősége hibájából, annak ellenére, hogy a szerző a valós titulust használta, tévedésből az szerepelt, hogy professzor, a Magyar Bioetikai Társaság ügyvezető elnöke.  A szerzőtől – az őt ért kellemetlenségért és hátrányokért – és az olvasóktól – a hibás bemutatásért – elnézést kérünk. A Magyar Kurír Szerkesztősége

* * *

Arra a kérdésre, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének országgyűlési képviselője szavazhat-e „igen”-nel a családtervezési célú művi meddővé tétel magyar állami szabályozásának azon módosításáról szóló törvényjavaslatról, amely szerint a szabályozáshoz képest korhatárhoz, illetve magasabb korhatárhoz van kötve e beavatkozásban való részvétel „lehetősége” – az Alkotmánybíróság 43/2005. (XI. 14.) AB határozatára is figyelemmel – az alábbiakban foglaltaknak megfelelően a válasz: igen.

Ha az országgyűlési képviselői szavazat a családtervezési célú művi meddővé tétel szabályozásának szigorítására vonatkozik, mert a szükséges politikai akarat hiánya miatt nem lehetséges teljesen hatályon kívül helyezni azt (adott alkotmánybírósági határozat esetén az alkotmányt is módosítva), a képviselő – akinek a szabályozással ellentétes személyes véleménye köztudomású („mindenki előtt világosan ismert”) – leadhatja szavazatát a szigorító törvényjavaslatra, mivel csökkenteni akarja a „hatályos” „törvény” kárait (negatív hatásait); így ugyanis nem egy jogtalan „törvény” megalkotásához nyújt segítséget, hanem a rosszat kívánja visszaszorítani („megteszi a törvényes és kötelező kísérletet a rosszaság megfékezésére”). [Ld. II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikája az emberi élet sérthetetlenségéről, Róma, 1995. március 25.; in Acta Apostolicae Sedis 87 (1995) 401–522.; PM XXVI. Bp. 1995. SZIT 152 (fordította: Diós István) 73. pont.]

/Hangsúlyozandó: nem ez az eset forgott fenn a „magzati élet védelméről szóló” 1992. évi LXXIX. „törvény”, valamint a módosításáról szóló 2000. évi LXXXVII. „törvény” meghozatalakor; az előbbi esetben, ha a „törvény”-javaslat („A” és „B” változat) nem kapta volna meg a többségi támogatást, akkor a magyar állami szabályozás nem ismerte volna az abortusz-„jogot”; az utóbbi esetben, ha a képviselők többsége nem szavazta volna meg a „törvény”-javaslatot, a „súlyos válsághelyzet” elnevezésű indikáció kikerült volna az alkalmazás köréből; – ld. Alkotmány 24. § (1)–(2) bekezdés, és 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat./

Ha az országgyűlési képviselő a szóban forgó, családtervezési célú művi meddővé tétel szabályozásának módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos esetben – az említett konjunktív feltételek mellett – nem szavaz „igen”-nel, akkor a rosszat egyáltalán nem szorítja vissza, magatartásával a rosszabb szabályozás „hatályban tartását” támogatja.

II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában a következő, vonatkozó tanítást fogalmazta meg: „73. […] Ha tehát egy törvény természete szerint igazságtalan – pl. az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyezi –, soha nem szabad alkalmazkodni hozzá, és nem szabad »részt venni egy ilyen törvényt támogató kampányban, sem rászavazni«.

Sajátos lelkiismereti problémát okozhat egy olyan eset, amikor egy parlamenti szavazat a törvény szigorítására vonatkozik, pl. amikor szűkíteni akarják az engedélyezett abortuszok számát egy érvényben lévő vagy választási lehetőségként fölkínált lazább törvénnyel szemben. Az ilyen esetek nem ritkák. Megfigyelhető ugyanis, hogy miközben a világ egyes részein folytatják a kampányokat az abortusznak kedvező törvények bevezetéséért, és ezt nem ritkán hatalmas nemzetközi szervezetek támogatják, más nemzeteknél viszont – főleg azoknál, melyek már keservesen tapasztalják az ilyen engedékeny törvényhozás következményeit – az újragondolás jelei mutatkoznak. A fenti esetben, amikor nem lehetséges teljesen megakadályozni vagy eltöröltetni egy abortusz-törvényt, egy parlamenti képviselő, akinek abortuszellenes személyes véleménye mindenki előtt világosan ismert, leadhatja szavazatát egy olyan törvényjavaslatra, mely csökkenteni akarja a hatályos törvény kárait és a negatív hatásokat a kultúra és a közerkölcsök területén. Így ugyanis nem egy jogtalan törvényhez nyújt meg nem engedett együttműködést, hanem megteszi a törvényes és kötelező kísérletet a rosszaság megfékezésére.” [ „AAS 66:744. (Hittani Kongregáció: Nyilatkozat a művi abortuszról, 22. p.)”; – ld. PM XXVI. Bp. 1995. SZIT 104–105. (fordította: Diós István)].

Véleményem szerint a Szentatya idézett tanítóhivatali megnyilatkozása értelemszerűen irányadó a szóban forgó „törvényjavaslat” kapcsán is.

A fentiekben foglaltaknak megfelelő jogalkotói megoldás technikailag például többváltozatos törvényjavaslat, illetve többváltozatos módosító indítvány formájában – nagyon gondos, felelősségteljes eljárás mellett (az indokolásban is megjelenítve és a tömegtájékoztatás eszközei útján közzétéve az előzőekben említetteket) – kivitelezhető.

Magyar Kurír