Hívom a családokat – 2005. december (Bíró László püspök levele)

December: Karácsony hava. Megszületett a Gyermek, megjelent közöttünk az Élet. Nagy titok az élet, gyönyörű, szent, Istentől származó. Az ember közvetítésével árad tovább. Az élet továbbadásánál magasabb rendű kreativitás nincs. Nagylelkű okossággal és bölcsességgel álmodjunk a családról. Csodálatos, hogy két ember szeretetéből születik az új élet, hogy a szülők közreműködésén múlik a jövő generációja. Hálára készteti ez a gyerekeket szüleik iránt, a szülőket pedig Isten iránt.

„Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről – mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk,” ( Jn 1,1-2) írja Szent János apostol. Az élet megjelent, Gyermekként érkezett közénk, hogy ne féljünk tőle. Vállalta a magzati létet, a születést, a csecsemő életét, ezzel is felhívva figyelmünket az élet értékére, hogy az élet a fogantatás pillanatától szent.

Egyházunk az év folyamán többször is megünnepli az éppen megfogant életet, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor Jézus megfoganását, Szeplőtelen Fogantatáskor a Szűzanya létének első pillanatait, Mária és Erzsébet találkozásakor két élet, két még meg nem született élet ujjong. Bár a szenteket égi születésnapjukon szoktuk ünnepelni, három nevezetes földi születésnap is az Egyház jeles ünnepe: Karácsonykor Jézus születésére emlékezünk, Kisboldogasszonykor a Szűzanyát, június 24-én pedig Keresztelő Szent János közénk érkeztét ünnepeljük.

A magyar ember úgy tartja, amit ünneplünk, az van, ezért is ünnepeljük a magzati létet és a születést. Ünnepein keresztül is hív minket az Egyház az élet feletti örömre. Ünnepeljük az éppen megfogant, az épp most született létet, azt, aki „még semmit nem tett le az asztalra, csak van”. Ezek az alkalmak a lét fölötti örömben arra hívják fel a figyelmünket, hogy értékeljük az emberi létből fakadó méltóságot. „Az emberi életet szent valóságnak kell tartani, mint olyat, ami kezdetétől fogva »föltételezi a Teremtő tevékenységét« és mindig különleges kapcsolatban van a Teremtővel, egyetlen céljával. Egyedül Isten az ura az életnek, kezdetétől a végéig: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát.” (KEK 2258 )

Valaki egyszer így fogalmazott: az ember legmagasabb rendű kreativitása: továbbadni az életet, továbbszármaztatni a szeretetet. Ma sokat beszélnek a kreativitásról, a kreativitásra nevelésről. Jó lenne, ha megérintene bennünket az élet és a szeretet valósága, annak igazsága, hogy az élet és a szeretet továbbadásánál magasabbrendű kreativitás nincs. Vagy tud valaki ennél értékesebb tettről?

Kezdő pap koromban történt: egy friss diplomás tanárnő házasságot kötött és édesanya lett. Nehezen élte meg a változást. Fájt neki, hogy most nem taníthat, hiszen gyermekével otthon kell lennie. Ekkor szembesültem először a ténnyel: az iskolai, hittanórai tananyagokból hiányzik a családi életre való felkészítés, olyan „tananyag”, mely az édesanyai-édesapai hivatás szépségéről szól, amelyben a tanulók arról hallanak, milyen boldog pillanatai a házasságnak azok, amikor beköszönt az új élet. Legtöbbször csak ilyen biztatások hangzanak el: „tanulj, hogy jó orvos, vagy mérnök legyél, nézd jól meg, hogy kit veszel el, kihez mész feleségül”.

Kevés szó esik az életről, melynek letéteményesei, és nem birtoklói vagyunk, és amely hosszú nemzedékek láncolatán át érkezik el hozzánk; arról, hogy mi csak elfogadhatjuk, és továbbadhatjuk, de nem rendelkezhetünk vele, sem a születés előtt, sem utána.

Nem beszélünk eleget az életről. Nem csodálkozunk és csodálkoztatunk rá az élet nagyszerűségére. Többek között ez is oka lehet annak, hogy vannak házasságok, melyekben tehernek élik meg a gyermekek érkezését, különösen, ha még más küzdelmek, nehézségek is társulnak hozzá. Sokszor hiányzik a házasságokból az örömteli várakozás, hogy akik ketten eggyé lettek a házasságban, ezt az egységet megcsodálhassák a nekik ajándékozott új életben is. Kevés szót ejtünk arról, hogy az új élet ajándék. Sokszor a házasság és a család harmóniája nehezen alakul ki, különösen a leendő apák szoktak félni: hogyan osztozkodnak majd gyermekükkel feleségük szeretetén. Az is gyakran fordul elő, hogy amikor a házasság családdá bontakozik, annyi időt és energiát szentelnek a családnak, hogy közben elhanyagolódik a házasság, pedig ez a család hordozója is.

Kedves fiatalok! Többféle statisztika is készült arról, hogy a mai ifjúság készülve a házasságra több gyermekről álmodik, mint amennyi végül is megszületik. A fiatal, amikor álmodja jövőjét, ösztönösen érzi: az életet azért kapta, hogy továbbajándékozza azt. A jó Isten őrizze meg bennetek az élet iránti tiszteletet és nyitottságot. „Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál”, mondja Jézus (Lk 12,23). Az élet magasabb rendű érték, mint az életmód. Az európai ember gyakran az életmódot fölébe helyezi az életnek, képes megsemmisíteni az életet az életmódért, a magasabb életszínvonal ábrándjáért. Soha ne helyezzétek az életmódot az élet fölé! Az élet iránti tiszteletről teszünk tanúságot akkor is, amikor egészségünkre vigyázunk, ha felelősséggel éljük meg szexualitásunkat, óvakodunk a drogtól, bármilyen függéstől.

Kedves szülők! Bizonyára nagy hála él szívetekben az Istentől ajándékba kapott és elfogadott élet fölött. Az is előfordulhat, hogy bűnbánattal gondolunk egy-egy döntésünkre, mikor nem volt bátorságunk örömmel tekinteni az érkező élet felé. Merjünk az élet apostolai lenni, bátorítóan szólni az élet csodájáról elsősorban a gyermekek előtt! Merjük megosztani gyermekeinkkel az élményt, amikor sikerült csodának meglátni a belőlünk fakadt új élet titkát!

Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben:

Ha házasok vagytok: Hogyan kaptatok szüleitektől bátorító motivációt az élet elfogadására? Kik voltak bátorító példaképeitek? A váratlanul megjelent élet talán sokkolt titeket, először talán nem tudtatok örülni neki. Hogyan fordult át ez az érzés boldog várakozásba? Hogyan szoktatok a társalgásban érvelni az élet védelmében? Mi segíthet bennünket abban, hogy a teremtés régi rendje visszaállhasson, hogy áldásnak láthassuk a termékenység ajándékát?

Ha még a házasság előtt álltok: Ki és hogyan beszélt nektek az élet szent voltáról? Hogyan tudnál valakit te meggyőzni arról, hogy az élet szent és sérthetetlen? Hogyan látjátok kortársaitok viszonyát az élethez? Miként fejezhetitek ki már most az élet iránti tiszteleteteket? Hogyan tudjátok megmutatni: többre tartjátok az életet az életmódnál?

Beszélgessetek, gondolkozzatok és legyetek az élet szenvedélyes tiszteletének jelévé!

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Kép: www.worldmall.com