Hívőnek lenni Európában

Vebjörn Horsfjord finn evangélikus lelkésszel, a Vallási Vezetők Európai Tanácsának általános titkárával és Maxime testvérrel, a Taizéi Közösség tagjával a La Croix beszélgetett.

Amikor Európa vallásairól beszél, Vebjörn Horsfjord a „vallási mozaik” kifejezést használja. „Számomra a különbségek hangsúlyosabbak, mint a hasonlóságok – mondja. Nehéz hasonlóságokról beszélni, annyira különböző a helyzet az egyes országokban. Hívőnek lenni Európában jelentheti azt, hogy ortodox vagyok Oroszországban, ahol épp most kel új életre a vallás; vagy anglikán Nagy-Britannia fogyatkozó társadalmában; vagy éppen muzulmán valamelyik balkáni államban, ahol a vallásnak új utakat kell találnia az 1990-es évek konfliktusai után…”

Később Vebjörn Horsfjord arról beszél, hogy Európában él egy hagyományos keresztény identitástudat – az európai emberek 80%-a kereszténynek vallja magát. De hangsúlyozottan említi az elvilágiasodást, ami az egész kontinenst érinti, és úgy véli, a vallási egység lehetőségét el kell vetnünk. „Az uralkodó vallásnak szinte egyik európai országban sincs már meg az az ereje a társadalomban, ami korábban jellemző volt.” És a helyzet egyre inkább hasonló a kelet-európai országokban is. „A vallások közötti párbeszéd nagy kihívás lesz a kelet-európai keresztények számára – folytatja a lelkész –, mert ők még nem rendelkeznek azokkal a tapasztalatokkal e téren, amelyeket a nyugatiak az elmúlt negyven év alatt megszereztek.

A La Croix azt is megkérdezte a finn lelkésztől, hogy a különbségeken túl Európa milyen képet nyújt a világ vallási palettáján. Van-e valamennyire egységes arculata annak, ahogy az emberek hisznek; ahogy a vallásukat gyakorolják; ahogy a spiritualitást keresik? „Egy biztos: az elvilágiasodás, a vallások egyenlősége a törvény előtt, a szabadságvágy, az individualizmus és a fogyasztói viselkedésforma meghatározza az európai emberek valláshoz való viszonyát, és gyengíti az intézményes egyházakat. Egy az európaiak értékrendjére vonatkozó 2008-as felmérés szerint a vallás messze a három vezető európai eszme – a béke, az emberi jogok és az emberi élet tisztelete – mögött végzett.”

A spirituális útkeresés ennek ellenére továbbra is jellemzi kontinensünket. A taizéi ökumenikus közösségben szinte tapintható Európa szomjúsága a spiritualitás iránt. „A fiatalok biztonságot, megnyugvást keresnek – mondja Maxime testvér. – A mai fiatal generáció választ keres a nagy modern szorongásra: arra a félelemre, hogy nem élnek elég intenzív életet, hogy lemaradnak valamiről. Ez a nyugtalanság táplálja a spiritualitás iránti vágyukat. A csendes, megtisztító imádság valódi fellélegzés számukra egy olyan társadalomban, ami megállás nélkül információkkal és lehetőségekkel bombázza őket, és folyamatosan arra hívja őket, hogy mindent próbáljanak ki az életben.”

Húsz évvel a berlini fal leomlása után vallási szempontból továbbra is nagy a különbség a kontinens keleti és nyugati fele között. „Még mindig két Európa van” – folytatja Maxime testvér. „A nyugati fiatalok közvetlenebb módon viszonyulnak a valláshoz: bátrabban mernek beszélni a kétségeikről, és szabadabban értelmezik a feléjük közvetített vallási üzeneteket. A keleti fiatalok inkább nem szólnak, nehogy ostobaságot mondjanak vagy kiderüljenek a vallással kapcsolatos nehézségeik. Ugyan nem könnyű az európai kereszténységről beszélni, a különbségek lassanként mégis egyre csökkennek. A vallási kultúra hiánya általánosnak mondható, ahogy az is, hogy a fiataloknak egyre nagyobb nehézséget okoz hinni a megtestesülésben és megérteni az egyház társadalmi szerepét.”

A testvér szerint minden nehézség ellenére mégis nyílnak utak a vallás előtt. „Korunk társadalmában a vallás egyre aktuálisabb, hiszen arra emlékeztet bennünket, hogy rendet kell teremtenünk a káoszból. Egy olyan társadalomban, ahol zéró tolerancia dúl, egyedül a vallás nyújt megnyugvást, és hirdeti, hogy minden kudarc után van talpra állás.” Vebjörn Horsfjord a következőképpen összegezte tapasztalatait: „Az elvilágiasodás minden országra kiterjedő jelensége arra hív, hogy hozzuk harmóniába egymással a hitet és a szabadságot.”

* * *

A Vallási Vezetők Európai Tanácsát 2002-ben hozták létre Oslóban abból a célból, hogy közös fórumot teremtsen az európai történelmi vallásoknak. A tanács munkája szorosan kötődik a Vallások a Békéért Világkonferenciához (WCRP).

Magyar Kurír