Hogy daloljunk az örömtől...

2016. január 16. szombat 16:00

Évközi 2. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 2,1–11)


Szent Ferenctől származik a mondat, miszerint Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk, sőt: hogy daloljunk az örömtől – és mi annyira távol élünk Szent Ferencnek ettől a megfogalmazásától. Sok panaszunk van, jogosan vagy jogtalanul kritizálunk, fájlalunk dolgokat, kesergünk, bánkódunk – és hogy ezekben mennyire nincs jelen Isten, az a kánai menyegzőről szóló evangéliumi beszámolóban egészen fényesen elénk tárul. Jézus a vizet borrá változtatta, hogy az ember örömét, boldogságát, ünnepét éltesse, táplálja, megmentse. Mert Isten ott van jelen minden tiszta emberi örömben, minden ártatlan boldogságban, a dalban, a vigasságban, az ünneplésben – és távol van minden panaszos szomorkodástól, a kesergéstől, a bizalmatlanságtól, az örömtelenségtől és minden sötéten és kilátástalannak megélt emberi érzéstől. A vizet borrá változtatta, ez volt Jézus első csodája a galileai Kánában, kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne – ebben a Megváltóban hiszünk, aki boldogságra örömre hív meg bennünket.

Jézus első csodája, a víz borrá változtatása egy előkép, az utolsó vacsorán a kenyeret a testévé, a bort a vérévé változtatta, majd az apostolokra ruházta a hatalmat, hogy ezt cselekedjék a világ végéig. A velünk lévő Isten, az Emmanuel az örömünk, a boldogságunk, a dalunk legvégső és legteljesebb oka. Szent Romuáld szerint Isten az embert nem szenvedésre és gyötrődésre teremtette, hanem hogy örüljön. Ez az öröm azonban keresztény öröm kell, hogy legyen: a jó lelkiismeret öröme. Ennek belseje nem önmagunkban van, nem az a boldogságunk forrása, hogy milyen jók vagyunk, vagy milyen remek dolgokat tudunk megtenni, a lelkiismeretünk öröme az Isten szentsége, az Ő jelenléte az életünkben, az Isten közelsége, az, hogy Istennel minden utunkon találkozhatunk, Isten szeretete tölti be az életünket, a lelkünket – ez az örömünk, boldogságunk, ami bennünket is személy szerint megváltoztat, átváltoztat.

Mária szolgálóknak mondott szavai nemcsak mély értelműek, hanem egészen élőek – nekünk szólnak: tegyetek meg mindent, amit csak mond. Ha a bibliai szolgákhoz hasonlóan csendben sikerül engedelmeskednünk és megtenni mindent, amit csak Jézus mond, ha meg tudjuk tölteni életünk kőkorsóit az ő tanításának életet adó vizével, akkor Jézus bennünket is átváltoztat, a személyünket, szavainkat, gondolatainkat, tetteiket, belső rezdüléseinket, kereszthordozásunkat megváltoztatja, átváltoztatja: tisztasággá, örömmé, békévé, életszentséggé, csönddé, szeretetté, egyszóval Önmagává. Simone Weil többször mondta, hogy ő egyszerűen észreveszi, ha egy ember szívében ott él az Isten. Nem, amikor az Istenről beszél, hanem amikor a földi dolgokról szól – észrevevődik hogy a szívében ott él-e az isteni szeretet lángja. A mi szavainkból, leghétköznapibb beszédünkből is kiderül, hogy ott él-e szívünkben az Isten, vagy sem. Ha van bennünk öröm, ha van bennünk tisztaság, ha Ő önmagává változtatott bennünket, az érezhető. Ahogyan a násznagy észrevette a bor és a bor közti különbséget, úgy van különbség az ember és az átváltoztatott ember között.

Pék Sándor/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-repulon-ormeny-utjarol-hazafele
Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőn örményországi útjáról hazafelé

Június 26-án este a repülőgépen, amelyen Jerevánból hazatért Rómába, szokásához híven ismét elbeszélgetett az újságírókkal.

08:55
maria-maraton-amikor-csak-szived-visz-elore
Mária Maraton: Amikor csak a szíved visz előre

A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

2016. június 27. hétfő