Hogy a hit és az élet összeérjen! – Bíró László püspök a veszprémi családokhoz

Bíró László Benedek pápa egyik nagyböjti körlevelét idézve rámutatott: Mi emberek, általában szétválasztjuk a hitet és a szeretetet.

A hit mellett élünk s nem a hitünkből. Emiatt sokszor enervált, furcsa vallásosság a miénk. Becsületes keresztényként úgy gondoljuk, ha eljárunk a templomba, ezzel teljesítettük kötelességünket. De amint kiléptünk a kapuján, éljük tovább – hitünktől függetlenedve – a magunk evilági életét. S így a hit és az élet nem ér össze mindennapjainkban. Pedig valójában a hit segítség szeretne lenni az élethez. Bíró püspök óva intett a fideizmustól, azaz a tettek nélküli imádságtól és az aktivizmustól, az imádságos, de lélek nélküli cselekedetektől is. Ha a hitet befogadjuk, az szárnyaira vesz minket, s belőle forrásozik majd az életünk. A hit szüntelenül éltető, inspiráló, választ adó erő kellene legyen Isten szeretetajándékára az élet minden területén, a problémákban és az örömökben egyaránt. Válasz és útmutató erő és kommunikációs lelki eszköz egyszersmind.

A keresztény hit kezdetén nemcsak egy etikai- vagy egy eszmerendszer melletti döntés áll, hanem „a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel”, idézte a pápát Bír püspök, amely életünknek új horizontot, meghatározott irányt ad. Sokan kérdezik: hogy lehet megújulni a hitben, a házasságban. Úgy, ha ezt a „találkozást” éljük folyamatosan és mélyen, kommunikatívan, vagyis nyitottan. Ha a házasság találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, a házasság is új horizontot kap – mondta a főpásztor.

Gyakorlati példákkal is illusztrálta az elmondottakat. Gyakran halljuk házaspároktól: ismerem a páromat, mint a tenyeremet. Az ilyen mondatokkal sokan halálra ítélik a házasságukat, mert szinte mumifikálják a másikat. Mert mit jelent ez, ha nem azt, hogy semmi újat nem tud mondani a párom, semmi újat nem tud tenni, ugyanazok a gesztusok, mechanikus cselekedetek jellemzik őt. Nem igaz, hogy ismerjük a párunkat tökéletesen! – mutatott rá a püspök. Hiszen egy személy szüntelen történés. Ahol ilyen motorikusan, mechanikusan élik meg a házastársi kapcsolatot, ott kihűl a szeretet, ott már a házasélet is már csak motorikussá és lélek nélkülivé válik, s gyakran ilyen irányt vehet istenkapcsolatunk is.

Jézus Krisztus nem múltbéli esemény, hanem szüntelen újdonság. Ha csupán egy kétezer évvel ezelőtti eseménynek tekintjük, akkor megöljük Jézust, s a sírjává tesszük az Egyházat. Sem Krisztus, sem a házastárs nem múltbéli esemény, hanem szüntelen újdonság. Minden nap rengeteg dolog történik, de ha nem vesszük észre, a magasságos Isten is megmarad egy fogalomnak, aki messze van tőlünk, jól megvan nélkülünk, s mi is nélküle. Ha a krisztusi szeretettel való mindennapi találkozáson nyugszik az életünk, akkor szüntelen új horizontot, irányt kap az életünk. E kapcsolat legfontosabb eszköze a kommunikáció, a kapcsolat ápolása, a szeretet kinyilvánítása, a karitász és az evangelizáció, a hit átadása a családban, a világban szavakkal és életünkkel – zárta gondolatait a püspök.

Toldi Éva/Magyar Kurír