A Hogyan tájékoztat a média? – Egyház és politika a közbeszédben c. konferencia résztvevőinek zárónyilatkozata

1. A tömegmédia különböző formái, a televízió, a rádió, de az írott sajtó, a film és egyre inkább az Internet is alapvetően meghatározzák korunkat, melyet az információ és a kommunikáció korának nevezünk. Már ebből a megjelölésből is látszik, hogy a tömegmédiumok eszközjellege átalakulóban van. A tömegmédiumok, vagyis a bennük és általuk működő szereplők meghatározzák a célokat, az információk és a kommunikáció választékát, valamint tartalmát. Így lényegtelen, mellékes tárgyak válhatnak uralkodóvá, miközben lényeges és döntő dolgok nem jutnak szóhoz. 2. A tömegmédiumok a modern technika eszközeinek alkalmazásával ezen túlmenően is hozzájárulnak ahhoz, hogy a valóság és a fikció közötti különbség elmosódjon. Az öbölháborút, vagy a 2001. szeptember 11-i katasztrófát, vagy a Challenger és Columbia űrhajók lezuhanását a televíziót fogyasztók sokszor öntudatlanul is úgy nézték, mint sci-fi filmeket, a star-treck és időutazásos filmek pedig teljesen realisztikusnak tűnnek. Gyakran nem világos, mely forrásból származnak az információk, és az sem, hogy milyen valóságtartama van az üzenetnek. 3. Hogyan képes ilyen körülmények között egyáltalán orientálni a tömegmédia? Egyrészt önkritikusan maga is vita tárgyává teheti az 1. pontban megfogalmazott funkcióváltozást (ahogyan a médiumból hatalmi tényező lett) azzal a céllal, hogy intézményessé váljon a médiumok demokratikus ellenőrzése. Ehhez tartozik a finanszírozás átláthatósága is (a tájékoztatás rendező funkciója, médiatörvény, működőképes felügyelőszervek), másrészt a 2. pontban megfogalmazott – esetleg öntudatlan – médiastratégiákat átláthatóvá teheti, és médiaetikai vitát kezdeményezhet. Keresztény és egyházi szempontból nem a világból menekülésről, hanem a világ "feldolgozásáról" van szó. Nem a realitás meghamisítása (pl. az erőszak és a szex bemutatásával) vagy megszépítése a cél, hanem a viszonyok felelősségteljes értékelése és alakítása (a tájékoztatás etikai funkciója). 4. Az egyházak részvétele a társadalmi közbeszédben általában és különösen a média tekintetében, Európa jövője szempontjából nélkülözhetetlen. A szekuláris társadalom a modern tudomány és technika minden speciális területén a szakértők és szakemberek tárgyi tudásával számol. A média tájékoztatása ebből a perspektívából nem nyújthat többet, mint ami adott: általában összefüggéstelen, ideiglenes szakmai ismeretet. Ezért olyan szakemberekre van szükség, akik az emberről komplex és teljes (egész) képet tudnak alkotni, és olyan alapelvekről és értékekről tudnak, melyek segítik az embert életének megbízható irányításában. Ilyen szakembereket az egyházakban is találunk. Ha az egyházak a nekik biztosított adásidőn túl nem vesznek részt az élet alakításáról folytatott dialógusban, és másokat erre nem bátorítanak, akkor a szekuláris társadalom, és benne a média, mind inkább irányt tévesztenek, elvesztik valóságérzéküket, és végső soron egyedül maradnak. 5. Az egyházak részvétele a közbeszédben magukra az egyházakra is pozitívan hat vissza. Különösen a volt keleti blokk országaiban, ahol az egyházakat hosszú évtizedekig gettóba szorították, szükséges újra tanulni az egyház és a szekularizált ember közötti beszélgetést. Miközben az egyházak a médiáról és a médiával beszélnek, maguk is kommunikatívabbak lesznek, és lehetőségük lesz a mai ember és a mai világ jobb megértésére, valamint üzenetük érthetőbb továbbadására. 6. Az egyházak értelmet és értéket közvetítő intézmények. Gondolkodásukban és cselekvésükben ők sem szabadok a tévedéstől. De az egyházak hosszú történetük során, mely tele volt kudarcokkal és sikerekkel, mégiscsak a legtöbb és a leginkább megőrzött tapasztalattal bírnak az emberek életéről, vágyairól és kétségeiről. Ezekkel a témákkal a tömegmédiumok is foglalkoznak, és saját eszközeikkel próbálnak válaszokat kínálni Ezért olyan fontos, hogy az egyházak lényeges kérdésekben szövetségeseket keressenek a médiavilágban, és álláspontjukat világosan képviseljék. A konferencia szervezői és a tézisek aláírói: Protestáns Fórum, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Concentrum elnevezésű, burgenlandi székhelyű vallásközi szervezet. MK