Hogyan teljesítjük missziós hivatásunkat?

Beneked pápa emlékeztet rá, hogy II. János Pál a 2000-es szentév alkalmával kiemelte: a harmadik keresztény évezred elején továbbra is az első keresztények buzgóságával kell hirdetnünk az evangéliumot (Novo millenio ineunte k. apostoli levél, 58). Ez a legértékesebb szolgálat, amelyet az egyház az emberiség és a léte mély értelmét kereső minden egyes emberért tehet.

„Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – ezt a célkitűzést szüntelenül megújítja a liturgia, különösen az Eucharisztia ünneplése, visszhangozva a feltámadt Jézus apostolainak adott parancsát.

Az egyház „missziós természetű”, „mivel az Atyaisten terve szerint a Fiú és a Szentlélek küldetéséből származik” – tanítja az „Ad gentes” kezdetű zsinati határozat (Ad gentes, 2). Ez azt jelenti, hogy az egyház soha nem zárkózhat be önmagába. Missziós feladata továbbra is sürgető; nem hagyhat nyugodni bennünket az a gondolat, hogy kétezer év után még mindig vannak népek, amelyek nem ismerik Krisztust és nem hallottak üdvözítő üzenetéről.

Növekszik azok száma is, akik, bár ismerik az evangélium örömhírét, elfelejtették, és nem tekintik magukat az egyház tagjának. Sok hagyományosan keresztény közösség sem akar ma megnyílni a hitnek. Kulturális átalakulás zajlik, amely részben a globalizáció, az uralkodó relativizmus következménye. E változás olyan gondolkodásmódhoz és életstílushoz vezet, amely figyelmen kívül hagyja az evangéliumi üzenetet, mintha Isten nem létezne. Életcélként a jólétet, a könnyű haszonszerzést, a karriert, a sikert magasztalja, az erkölcsi értékek rovására is.

Az egyetemes küldetés mindig mindenkire és mindenre vonatkozik. Az evangélium olyan ajándék, amelyet mindenkivel meg kell osztani. Ez minden keresztény feladata. Fontos, hogy a megkeresztelt személyek és az egyházi közösségek szüntelenül teljesítsék küldetésüket, amely keresztény életük része. A missziós világnap nem pusztán egy elszigetelt esemény, hanem értékes lehetőség, hogy feltegyük a kérdést: hogyan teljesítjük missziós hivatásunkat? – fogalmaz üzenetében a pápa.

Az evangelizáció összetett folyamat, több alkotóeleme van; ezek közé tartozik a szolidaritás, a missziós világnap egyik célkitűzése. A Pápai Missziós Művek révén az egyház arra buzdítja tagjait, hogy nyújtsanak segítséget a missziós területek evangelizálásához. Olyan intézmények fenntartásáról van szó, amelyek a helyi egyház megszilárdításához szükségesek, katekéták, szeminaristák, papok által. A híveket újra arra hívja a Szentatya, hogy járuljanak hozzá a nemzetek életének javításához azokban az országokban, amelyeket szegénység, alultápláltság, betegségek sújtanak, hiányoznak az egészségügyi és oktatási intézmények.

XVI. Benedek üzenetében utal VI. Pál tanítására, miszerint az evangelizáció nem hanyagolhatja el az ember átfogó fejlődését, az igazságosság, az elnyomás minden formájától való megszabadítás előmozdítását, természetesen a politikai szféra önállóságának elismerése mellett. Az egyház küldetésében való felelős részvétellel a keresztények a szeretetközösség, a béke, a krisztusi szolidaritás építőivé válnak, együttműködnek Isten minden embert érintő üdvösségtervének megvalósításában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír